1 Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.2 És szóla Jób, és monda:3 Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.4 Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.5 Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.6 Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.7 Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.8 Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.9 Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!10 Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.11 Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?12 Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!13 Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -14 Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.15 Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.16 Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?17 Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.18 A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.19 Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.20 Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?21 A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.22 A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.23 A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.24 Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.25 Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.26 Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

1 后来， 约伯开口咒诅自己的生日。 2 约伯说： 3 "愿我生的那日泯灭， 人说怀男胎的那夜灭没。 4 愿那日变成黑暗， 愿 神不从上面眷顾， 愿光明不照耀在其上。 5 愿黑暗与死荫索讨那日， 愿密云停留在上面， 愿白天的昏黑惊吓它。 6 愿那夜被幽暗夺去， 不让它连在平日之中， 列入月数之内。 7 愿那夜没有生育， 也没有欢乐的声音。 8 那些咒诅日子、善于惹动海怪的， 愿他们咒诅那夜。 9 愿那夜黎明的星星变成黑暗， 愿那夜等候发光却不亮， 见不到清晨的曙光。 10 因为那夜没有把我母胎的门关闭， 也没有把苦难隐藏， 使我看不见。 11 我为什么不一离母胎就死去？我为什么不一出母腹就断气？ 12 为什么有膝承接我？为什么有乳哺养我？ 13 不然， 我早已躺下安息， 14 与世上那些为自己建造陵墓的君王和谋士同睡， 15 或与那些拥有黄金， 房屋装满银子的王侯同眠。 16 我为什么不像暗中流产的胎， 未见天日的婴孩， 归于无有呢？ 17 在那里， 恶人止息搅扰， 筋疲力尽的得安息； 18 被囚的同享安宁； 听不见督工的声音； 19 老少尊卑都在那里， 奴仆脱离主人的辖制。 20 为什么有光明赐给劳碌的人， 有生命赐给苦命的人呢？ 21 他们想死却死不了， 找死胜于找宝藏； 22 他们找到坟墓就高兴， 非常欢喜快乐。 23 为什么有生命赐给前途茫茫， 又被 神四面围困的人呢？ 24 我以叹息代替食物， 我唉哼的声音如水涌出。 25 我所惧怕的临到我， 我所惊恐的向我而来。 26 我不得安逸， 不得安静， 也不得安息， 却有搅扰来到。"