1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!

2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

3 Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

4 Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

5 Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

6 Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

7 Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.

8 Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.

10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,

13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]

15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,

17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,

19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.

20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;

21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;

22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.

29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.

30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]

31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.

32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.

33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.

34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.

39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.

41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.

43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.

44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

1 Pris Herren, påkall hans navn, kunngjør blandt folkene hans store gjerninger!

2 Syng for ham, lovsyng ham, grund på alle hans undergjerninger!

3 Ros eder av hans hellige navn! Deres hjerte glede sig som søker Herren!

4 Spør efter Herren og hans makt, søk hans åsyn all tid!

5 Kom i hu hans undergjerninger som han har gjort, hans undere og hans munns dommer,

6 I, hans tjener Abrahams avkom, Jakobs barn, hans utvalgte!

7 Han er Herren vår Gud, hans dommer er over all jorden.

8 Han kommer evindelig sin pakt i hu, det ord han fastsatte for tusen slekter,

9 den pakt han gjorde med Abraham, og sin ed til Isak;

10 og han stadfestet den som en rett for Jakob, som en evig pakt for Israel,

11 idet han sa: Dig vil jeg gi Kana'ans land til arvelodd.

12 Da de var en liten flokk, få og fremmede der,

13 og vandret fra folk til folk, fra et rike til et annet folk,

14 tillot han ikke noget menneske å gjøre vold imot dem, og han straffet konger for deres skyld:

15 Rør ikke ved mine salvede, og gjør ikke mine profeter noget ondt!

16 Og han kalte hunger inn over landet, han brøt sønder hver støtte av brød*. / {* JES 3, 1.}

17 Han sendte en mann foran dem, til træl blev Josef solgt.

18 De plaget hans føtter med lenker, hans sjel kom i jern*, / {* d.e. hans lenker voldte hans sjel bitter smerte.}

19 inntil den tid da hans ord slo til, da Herrens ord viste hans uskyld.

20 Da sendte kongen bud og lot ham løs, herskeren over folkeslag gav ham fri.

21 Han satte ham til herre over sitt hus og til hersker over alt sitt gods,

22 forat han skulde binde hans fyrster efter sin vilje og lære hans eldste visdom.

23 Så kom Israel til Egypten, og Jakob bodde som fremmed i Kams land.

24 Og han* gjorde sitt folk såre fruktbart og gjorde det sterkere enn dets motstandere. / {* Gud.}

25 Han vendte deres hjerte til å hate hans folk, til å gå frem med svik mot hans tjenere.

26 Han sendte Moses, sin tjener, Aron som han hadde utvalgt.

27 De gjorde hans tegn iblandt dem og undere i Kams land.

28 Han sendte mørke og gjorde det mørkt, og de var ikke gjenstridige mot hans ord.

29 Han gjorde deres vann til blod, og han drepte deres fisker.

30 Deres land vrimlet av frosk, endog i deres kongers saler.

31 Han talte, og det kom fluesvermer, mygg innen hele deres landemerke.

32 Han gav dem hagl for regn, luende ild i deres land,

33 og han slo ned deres vintrær og deres fikentrær, og brøt sønder trærne innen deres landemerke.

34 Han talte, og det kom gresshopper og gnagere* uten tall, / {* d.e. gresshopper.}

35 og de åt op hver urt i deres land, og de åt op frukten på deres mark.

36 Og han slo alt førstefødt i deres land, førstegrøden av all deres kraft.

37 Og han førte dem ut med sølv og gull, og det fantes ingen i hans stammer som snublet.

38 Egypten gledet sig da de drog ut; for frykt for dem var falt på dem.

39 Han bredte ut en sky til dekke og ild til å lyse om natten.

40 De krevde, og han lot vaktler komme og mettet dem med himmelbrød.

41 Han åpnet klippen, og det fløt vann; det løp gjennem det tørre land som en strøm.

42 For han kom i hu sitt hellige ord, Abraham, sin tjener,

43 og han førte sitt folk ut med glede, sine utvalgte med fryderop,

44 og han gav dem hedningefolks land, og hvad folkeslag med møie hadde vunnet, tok de til eie,

45 forat de skulde holde hans forskrifter og ta vare på hans lover. Halleluja!