1 Az Ezrahita Ethán tanítása.

2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!

3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]

4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:

5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.

6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.

7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?

8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.

9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.

10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.

11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.

12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.

13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.

14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erõs, a te jobbod méltóságos.

15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hûség jár a te orczád elõtt.

16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram!

17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak.

18 Mert az õ erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is.

19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk.

20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népbõl választottat;

21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel õt,

22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sõt az én karom erõsíti meg õt.

23 Nem nyomhatja õt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg õt;

24 Mert õ elõtte rontom meg az õ szorongatóit, és verem meg az õ gyûlölõit.

25 És vele lesz az én hûségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az õ szarva.

26 És rávetem az õ kezét a tengerre, és az õ jobbját a folyóvizekre.

27 Õ így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kõsziklája!

28 Én meg elsõszülöttemmé teszem õt [és] felebbvalóvá a föld királyainál.

29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos [marad] õ vele.

30 És az õ magvát örökkévalóvá teszem, és az õ királyi székét, mint az egeknek napjait.

31 Ha az õ fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint;

32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat:

33 Akkor vesszõvel látogatom meg az õ bûnöket, és vereségekkel az õ álnokságukat;

34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tõle, és az én hûséges voltomban nem hazudom.

35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom.

36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot?

37 Az õ magva örökké megmarad, és az õ királyi széke olyan elõttem, mint a nap.

38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhõben lévõ bizonyság. Szela.

39 De te [mégis] elvetetted és megútáltad [õt,] és megharagudtál a te felkentedre.

40 Felbontottad a te szolgáddal [kötött] szövetséget, földre tiportad az õ koronáját.

41 Lerontottad az õ kõfalait mind; romokká tetted erõsségeit.

42 Zsákmányolták õt mind az úton járók; gyalázattá lõn az õ szomszédai elõtt.

43 Felmagasztaltad az õ szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét.

44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted õt a harczban.

45 Eltörlötted az õ fényességét, és az õ királyi székét a földre vetetted.

46 Az õ ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela.

47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, [és] ég a te haragod, mint a tûz?

48 Emlékezzél meg rólam: mily [rövid] az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait!

49 Kicsoda oly erõs, hogy éljen és ne lásson halált [s] megszabadítsa magát a Seolnak kezébõl? Szela.

50 Hol van a te elõbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hûséges voltodra!

51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek [gyalázatját] hordozom keblemben,

52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. [ (Psalms 89:53) Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen. ]

1 En læresalme av Etan, esrahitten.

2 Om Herrens nådegjerninger vil jeg synge til evig tid; fra slekt til slekt vil jeg kunngjøre din trofasthet med min munn.

3 For jeg sier: Miskunnhet bygges op til evig tid, i himmelen grunnfester du din trofasthet.

4 [Du sier:] Jeg har gjort en pakt med min utvalgte, jeg har svoret David, min tjener:

5 Til evig tid vil jeg grunnfeste ditt avkom, og jeg vil bygge din trone fra slekt til slekt. Sela.

6 Og himlene priser din underfulle gjerning, Herre, og din trofasthet prises i de helliges forsamling.

7 For hvem i det høie er å ligne med Herren? Hvem er Herren lik blandt Guds sønner,

8 en Gud, såre forferdelig i de helliges hemmelige råd og fryktelig for alle dem som er omkring ham?

9 Herre, hærskarenes Gud, hvem er sterk som du, Herre? Og din trofasthet er rundt omkring dig.

10 Du er den som hersker over havets overmot; når dets bølger reiser sig, lar du dem legge sig.

11 Du har sønderknust Rahab* som en ihjelslått; med din styrkes arm har du spredt dine fiender. / {* SLM 87, 4.}

12 Dig hører himlene til, dig også jorden; jorderike og alt det som fyller det - du har grunnfestet dem;

13 nord og syd - du har skapt dem; Tabor og Hermon jubler over ditt navn.

14 Du har en arm med velde; sterk er din hånd, ophøiet er din høire hånd.

15 Rettferd og rett er din trones grunnvoll; nåde og sannhet går frem for ditt åsyn.

16 Salig er det folk som kjenner til jubel*; Herre, i ditt åsyns lys skal de vandre. / {* nemlig over Herren, sin konge.}

17 I ditt navn skal de fryde sig hele dagen, og ved din rettferdighet blir de ophøiet.

18 For du er deres styrkes pryd, og ved din godhet ophøier du vårt horn.

19 For Herren er vårt skjold, og Israels Hellige vår konge.

20 Dengang* talte du i et syn til dine fromme** og sa: Jeg har nedlagt hjelp hos en helt, jeg har ophøiet en ung mann av folket. / {* SLM 89, 4. 5.} / {** Guds folk.}

21 Jeg har funnet David, min tjener, jeg har salvet ham med min hellige olje.

22 Min hånd skal alltid være med ham, og min arm skal gi ham styrke.

23 Fienden skal ikke plage ham, og den urettferdige skal ikke undertrykke ham.

24 Men jeg vil sønderknuse hans motstandere for hans åsyn og slå dem som hater ham.

25 Og min trofasthet og min miskunnhet skal være med ham, og i mitt navn skal hans horn ophøies.

26 Og jeg vil la ham legge sin hånd på havet og sin høire hånd på elvene.

27 Han skal rope til mig: Du er min far, min Gud og min frelses klippe.

28 Og jeg vil gjøre ham til den førstefødte, til den høieste blandt kongene på jorden.

29 Jeg vil bevare min miskunnhet mot ham til evig tid, og min pakt skal stå fast for ham.

30 Og jeg vil la hans avkom bli til evig tid og hans trone som himmelens dager.

31 Dersom hans barn forlater min lov og ikke vandrer i mine bud,

32 dersom de krenker mine forskrifter og ikke holder mine befalinger,

33 da vil jeg hjemsøke deres synd med ris og deres misgjerning med plager.

34 Men min miskunnhet vil jeg ikke ta fra ham, og min trofasthet skal ikke svikte;

35 jeg vil ikke bryte min pakt og ikke forandre hvad som gikk ut fra mine leber.

36 Ett har jeg svoret ved min hellighet, sannelig, for David vil jeg ikke lyve:

37 Hans avkom skal bli til evig tid, og hans trone som solen for mitt åsyn.

38 Som månen skal den stå evindelig, og vidnet i det høie er trofast. Sela.

39 Og du har forkastet og forsmådd, du er blitt harm på din salvede.

40 Du har rystet av dig pakten med din tjener, du har vanhelliget hans krone ned i støvet.

41 Du har revet ned alle hans murer, du har lagt hans festninger i grus.

42 Alle de som går forbi på veien, har plyndret ham; han er blitt til hån for sine naboer.

43 Du har ophøiet hans motstanderes høire hånd, du har gledet alle hans fiender.

44 Og du lot hans skarpe sverd vike og lot ham ikke holde stand i striden.

45 Du har gjort ende på hans glans og kastet hans trone i støvet.

46 Du har forkortet hans ungdoms dager, du har dekket ham med skam. Sela.

47 Hvor lenge, Herre, vil du skjule dig evindelig? Hvor lenge skal din harme brenne som ild?

48 Kom dog i hu hvor kort mitt liv er, hvor forgjengelige du har skapt alle menneskenes barn!

49 Hvem er den mann som lever og ikke ser døden, som frir sin sjel fra dødsrikets vold? Sela.

50 Hvor er, Herre, dine forrige nådegjerninger, som du tilsvor David i din trofasthet?

51 Kom i hu, Herre, dine tjeneres vanære, at jeg må bære alle de mange folk i mitt skjød,

52 at dine fiender håner, Herre, at de håner din salvedes fotspor!

53 Lovet være Herren til evig tid! Amen, amen.