1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]

1 Til sangmesteren; av Korahs barn; en læresalme.

2 Gud, med våre ører har vi hørt, våre fedre har fortalt oss den gjerning du gjorde i deres dager, i fordums dager.

3 Du drev hedningene ut med din hånd, men dem plantet du; du ødela folkene, men dem lot du utbrede sig.

4 For ikke ved sitt sverd inntok de landet, og deres arm hjalp dem ikke, men din høire hånd og din arm og ditt åsyns lys; for du hadde behag i dem.

5 Du er min konge, Gud; byd at Jakob skal frelses!

6 Ved dig skal vi nedstøte våre fiender, ved ditt navn skal vi nedtrede dem som reiser sig imot oss.

7 For på min bue stoler jeg ikke, og mitt sverd frelser mig ikke,

8 men du har frelst oss fra våre fiender, og våre avindsmenn har du gjort til skamme.

9 Gud priser vi den hele dag, og ditt navn lover vi evindelig. Sela.

10 Og enda har du nu forkastet oss og latt oss bli til skamme, og du drar ikke ut med våre hærer.

11 Du lar oss vike tilbake for fienden, og våre avindsmenn tar sig bytte.

12 Du gir oss bort som får til å etes, og spreder oss iblandt hedningene.

13 Du selger ditt folk for intet, og du setter ikke prisen på dem høit.

14 Du gjør oss til hån for våre naboer, til spott og spe for dem som bor omkring oss.

15 Du gjør oss til et ordsprog iblandt hedningene; de ryster på hodet av oss iblandt folkene.

16 Hele dagen står min skam for mine øine, og blygsel dekker mitt ansikt,

17 når jeg hører spotteren og håneren, når jeg ser fienden og den hevngjerrige.

18 Alt dette er kommet over oss, enda vi ikke har glemt dig og ikke sveket din pakt.

19 Vårt hjerte vek ikke tilbake, og våre skritt bøide ikke av fra din vei,

20 så du skulde sønderknuse oss der hvor sjakaler bor, og dekke oss med dødsskygge.

21 Dersom vi hadde glemt vår Guds navn og utbredt våre hender til en fremmed gud,

22 skulde Gud da ikke utforske det? Han kjenner jo hjertets skjulte tanker.

23 Men for din skyld drepes vi hele dagen, vi er regnet som slaktefår.

24 Våkn op! Hvorfor sover du, Herre? Våkn op, forkast ikke for evig tid!

25 Hvorfor skjuler du ditt åsyn, glemmer vår elendighet og vår trengsel?

26 For vår sjel er nedbøid i støvet, vårt legeme nedtrykt til jorden.

27 Reis dig til hjelp for oss, og forløs oss for din miskunnhets skyld!