1 Dávid zsoltára. nem szûkölködöm.

2 Fûves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.

3 Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.

4 Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.

5 Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

6 Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

1 En salme av David. Herren er min hyrde, mig fattes intet.

2 Han lar mig ligge i grønne enger, han leder mig til hvilens vann.

3 Han vederkveger min sjel, han fører mig på rettferdighets stier for sitt navns skyld.

4 Om jeg enn skulde vandre i dødsskyggens dal, frykter jeg ikke for ondt; for du er med mig, din kjepp og din stav de trøster mig.

5 Du dekker bord for mig like for mine fienders øine, du salver mitt hode med olje; mitt beger flyter over.

6 Bare godt og miskunnhet skal efterjage mig alle mitt livs dager, og jeg skal bo i Herrens hus gjennem lange tider.