1 Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.

2 Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.

3 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

4 Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?

5 Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.

6 Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.

7 Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

8 Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.

9 Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.

10 Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

11 Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;

12 Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint! ]

1 Til sangmesteren, for Jedutun; en salme av David.

2 Bare i håp til Gud er min sjel stille; fra ham kommer min frelse.

3 Han alene er min klippe og min frelse, min borg, jeg skal ikke rokkes meget.

4 Hvor lenge vil I alle storme løs på en mann, bryte ham ned som en mur som heller, et gjerde som støtes om?

5 De rådslår bare om å styrte ham ned fra hans høihet, de har sin lyst i løgn; med sin munn velsigner de, men i sitt hjerte forbanner de. Sela.

6 Bare i håp til Gud vær stille, min sjel! for fra ham kommer mitt håp.

7 Han alene er min klippe og min frelse, min borg, jeg skal ikke rokkes.

8 Hos Gud er min frelse og min ære; min sterke klippe, min tilflukt er i Gud.

9 Sett eders lit til ham til enhver tid, I folk! Utøs eders hjerte for hans åsyn! Gud er vår tilflukt. Sela.

10 Bare tomhet er menneskenes barn, bare løgn er mannens sønner; i vektskålen stiger de til værs, de er tomhet alle sammen.

11 Stol ikke på vold, og sett ikke fåfengt håp til røvet gods! Når rikdommen vokser, så akt ikke på det!

12 En gang har Gud talt, ja to ganger har jeg hørt det*, at styrke hører Gud til. / {* d.e. Gud har gjentatte ganger sagt.}

13 Og dig, Herre, hører miskunnhet til; for du betaler enhver efter hans gjerning.