1 Então em resposta Jó disse:
2 "Sem dúvida, vocês são a voz do povo,
e, quando morrerem, não haverá mais sabedoria…
3 Mas eu também entendo as coisas
e não sou menos do que vocês.
Quem não sabe isso que vocês disseram?
4 "Sou motivo de riso para os meus amigos —
eu, que sou honesto, que estou inocente;
eu, que orava a Deus, e ele me respondia.
5 Os que estão seguros desprezam os desgraçados
e empurram os que estão para cair.
6 Os bandidos têm paz em suas casas,
os que ofendem a Deus vivem tranquilos,
embora o seu deus seja a sua própria força.
7 "Zofar, faça perguntas às aves e aos animais,
e eles o ensinarão.
8 Peça aos bichos da terra e aos peixes do mar,
e eles lhe darão lições.
9 Todas essas criaturas sabem
que foi a mão do Senhor que as fez.
10 A vida de todas as criaturas está na mão de Deus;
é ele quem mantém todas as pessoas com vida.
11 Meus amigos, assim como os ouvidos julgam o valor das palavras,
e o paladar prova os alimentos,
assim escuto o que vocês dizem,
mas só aceito aquilo que acho certo.
12 "Os velhos são sábios,
pois a idade traz a compreensão.
13 No entanto, Deus é sábio e poderoso;
ele tem inteligência e entendimento.
14 Ninguém pode reconstruir o que Deus derruba;
e, se ele prende, ninguém pode soltar.
15 Quando Deus segura a chuva, vem a seca;
quando deixa saírem as águas, há enchentes.
16 "Deus é forte e vitorioso;
ele tem poder tanto sobre o enganado como sobre o enganador.
17 Ele tira das autoridades a sabedoria
e faz com que os líderes percam o juízo.
18 Deus tira os reis dos seus tronos
e os põe na prisão.
19 Deus afasta os sacerdotes do seu ofício;
ele derruba os que estão no poder.
20 Deus faz calarem conselheiros de confiança
e acaba com a sabedoria dos idosos.
21 Ele mostra desprezo pelas autoridades
e acaba com a força dos poderosos.
22 Deus revela os segredos escondidos nas trevas
e faz a luz brilhar na escuridão mais completa.
23 Deus dá às nações grandeza e poder,
mas depois as derrota e destrói.
24 Ele faz com que os líderes das nações percam o juízo
e os leva por desertos sem caminhos.
25 Eles andam na escuridão, às cegas,
tropeçando como bêbados.
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép, és veletek kihal a bölcsesség?
3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek, és nem vagyok alábbvaló, mint ti. Ki ne tudna ilyesféléket?
4 Nevetséges lettem barátaim előtt, pedig aki Istenhez kiált, azt ő meghallgatja. Mégis nevetséges az igaz és feddhetetlen.
5 A szerencsétlen ember megvetni való - gondolja, aki biztonságban él -, föl kell taszítani a tántorgókat!
6 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban, biztonságban élnek, akik ingerlik Istent, és akik kezükben akarják tartani az Istent.
7 Kérdezd csak meg az állatokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, azok is tudósítanak.
8 Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked.
9 Ki ne tudná mindezekről, hogy az ÚR keze alkotta őket?
10 Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek.
11 A fül különbözteti meg a szavakat, és az íny ízleli az ételt.
12 Az öreg emberek bölcsek, a hosszú életűek megfontoltak.
13 De tőle van a bölcsesség és hatalom, övé a tanács és az értelem.
14 Ha ő ront le valamit, nem építik fel, ha bezár valakit, nem engedik ki.
15 Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden, ha nekiereszti, felforgatják a földet.
16 Tőle van az erő és a siker, hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.
17 Tanácsadókat tesz bolonddá, és bírákból űz gúnyt.
18 Királyok bilincseit nyitja ki, és övet köt derekukra.
19 Papokat tesz bolonddá, hatalmasokat ügyefogyottá.
20 Megbízhatóktól vonja meg a szót, vének ítélőképességét veszi el.
21 Előkelőkre zúdít megvetést, hatalmasok övét lazítja meg.
22 Mély, sötét titkokat leplez le, napvilágra hozza a homályos dolgokat.
23 Népeket tesz naggyá, majd elpusztítja őket, népek határát terjeszti ki, azután elűzi őket.
24 Elveszi az ország népe vezetőinek eszét, és hagyja, hogy bolyongjanak az úttalan pusztában.
25 Sötétben tapogatóznak világosság nélkül, hagyja, hogy bolyongjanak, mint a részegek.