1 E Jó continuou em sua fala e disse:
2 "Juro por Deus, pelo Todo-Poderoso,
que não quer me fazer justiça
e que enche de amargura o meu coração,
3 juro que, enquanto ele me der forças para respirar,
4 os meus lábios nunca dirão coisas más,
e a minha língua não contará mentiras.
5 Nunca direi que vocês têm razão de me acusar;
enquanto viver, insistirei na minha inocência.
6 Fico firme e não desisto de dizer que estou certo,
pois a minha consciência nunca me acusou.
7 "Que todos os que são contra mim,
os que são meus inimigos,
sejam castigados como os maus, como os perversos!
8 Que esperança terão os ateus
quando Deus lhes tirar a vida?
9 Quando estiverem em dificuldades,
ele não ouvirá os seus gritos,
10 pois Deus não é a alegria deles,
e eles nunca fizeram orações ao Todo-Poderoso.
11 "Vou ensinar a vocês como é grande o poder de Deus,
vou explicar os planos do Todo-Poderoso.
12 Não, não é preciso, pois vocês todos já viram isso.
Então por que é que ficam aí dizendo bobagens?"
13 "Vou dizer como Deus, o Todo-Poderoso,
castiga os homens maus e violentos.
14 As suas crianças passarão fome,
e os seus filhos, mesmo que sejam muitos,
morrerão na guerra;
15 os que ficarem vivos morrerão de doença,
e as suas viúvas não chorarão por eles.
16 "O perverso pode ajuntar prata aos montes,
pode ter muita roupa, muita mesmo,
17 mas algum dia uma pessoa direita usará essas roupas,
e um homem honesto ficará com a prata.
18 A casa que o homem mau constrói
dura tão pouco tempo como uma teia de aranha
ou como a cabana de um vigia numa plantação.
19 O homem mau vai rico para a cama,
mas é pela última vez,
pois, quando acorda, a sua riqueza já se foi.
20 O terror o arrasará como se fosse uma enchente,
e de noite a tempestade o jogará longe.
21 O vento violento do Leste
o arrancará da sua casa,
22 soprando contra ele sem piedade,
enquanto ele faz tudo para escapar.
23 Ele corre, e o vento assobia
e o apavora com o seu poder destruidor."
1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2 Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet,
3 hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem,
4 nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot.
5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből.
6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem gyaláz a szívem.
7 Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok.
8 Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét?
9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását, ha végszükségbe kerül?
10 Gyönyörködhet-e a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent?
11 Megtanítalak benneteket Isten hatalmára. Nem titkolom el, mi a Mindenható terve.
12 Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot?
13 Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól:
14 Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, utódaiknak kenyere sem lesz elég.
15 Maradékait dögvész viszi sírba, özvegyeik nem siratják őket.
16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és annyi öltözéket készíttetne, mint az agyag:
17 készíttethet, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak.
18 Háza, amit épített, mint a molyfészek, vagy mint a kunyhó, melyet a csősz készített.
19 A gazdag lefekszik, de nem lesz az többé: mire fölnyitja szemét, semmije sem lesz.
20 Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél.
21 Fölkapja őt a keleti szél, és elmegy, elragadja lakóhelyéről.
22 Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle.
23 Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.