1,2 Finalmente Jó quebrou o silêncio e amaldiçoou o dia do seu nascimento. Jó disse:
3 "Maldito o dia em que nasci!
Maldita a noite em que disseram:
‘Já nasceu! É homem!’
4 Que aquele dia vire escuridão!
Que Deus, lá do alto, não se importe com ele,
e que nunca mais a luz o ilumine!
5 Que a escuridão e as trevas o dominem;
que as nuvens o cubram e apaguem a luz do sol!
6 Que aquela noite fique sempre escura
e que desapareça do calendário!
7 Que seja solitária e triste aquela noite,
e que nela não se escutem gritos de alegria!
8 Que seja amaldiçoada pelos feiticeiros,
aqueles que têm poder sobre o monstro Leviatã !
9 Que escureçam as estrelas da sua manhã;
que ela espere a luz, e a luz não venha;
e que a sua madrugada não chegue,
10 pois ela deixou que minha mãe me desse à luz
e não me poupou de todo este sofrimento!
11 "Por que não nasci morto?
Por que não morri ao nascer?
12 Por que a minha mãe me segurou no colo?
Por que me deu o seio e me amamentou?
13 Se eu tivesse morrido naquele momento,
agora estaria dormindo,
descansando em paz.
14 Estaria com reis e altas autoridades
que reconstruíram palácios antigos
15 ou estaria com governadores
que encheram as suas casas de ouro e de prata.
16 Se a minha mãe tivesse tido um aborto, às escondidas,
eu não teria existido
e seria como as crianças que nunca viram a luz do dia.
17 Na sepultura acaba a agitação dos maus,
e ali repousam os que estão cansados.
18 Ali os prisioneiros descansam juntos
e já não ouvem mais os gritos do capataz.
19 Ali estão os importantes e os humildes,
e os escravos ficam livres dos seus donos.
20 "Por que os infelizes continuam vendo a luz?
Por que deixar que vivam os que têm o coração amargurado?
21 Eles esperam a morte, e ela não vem,
embora a desejem mais do que riquezas.
22 Eles ficam muito alegres e felizes
quando por fim descem para a sepultura.
23 Deus os faz caminhar às cegas
e os cerca de todos os lados.
24 "Em vez de comer, eu choro,
e os meus gemidos se derramam como água.
25 Aquilo que eu temia foi o que aconteceu,
e o que mais me dava medo me atingiu.
26 Não tenho paz, nem descanso, nem sossego;
só tenho agitação."
1 Végre kinyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.
2 Megszólalt Jób, és ezt mondta:
3 Vesszen el a nap, amelyen születtem, az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!
4 Legyen sötét az a nap, ne törődjék vele Isten odafönt, ne ragyogjon rajta napsugár!
5 Vegye birtokba sötétség, a halál árnyéka, lakozzék rajta felhő, nappal is sötétség tegye rémessé!
6 Azt az éjszakát vak sötétség ragadja el! Ne kerüljön az év napjai közé, ne számítsák bele a hónapok számába!
7 Legyen az az éjszaka meddő, ne legyen akkor ujjongás!
8 Rontsák meg, akik képesek megátkozni a nappalt, felingerelni a Leviátánt.
9 Sötétüljenek el annak alkonyatán a csillagok, hiába várjon világosságra, ne lássa meg a hajnal sugarait,
10 mert nem zárta be anyám méhének ajtaját, és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!
11 Miért nem haltam meg, mikor megszülettem? Miért nem múltam ki, mikor anyám méhéből kijöttem?
12 Miért is vettek engem térdre, és emlőkre, hogy szopjak?
13 Akkor most feküdnék, és békén lennék. Akkor aludnék, és nyugalmam volna,
14 a föld királyaival és tanácsosaival, kik kőhalmokat építettek maguknak,
15 vagy a fejedelmekkel, akiknek aranyuk van, és ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Vagy miért nem lettem olyan, mint az elásott koraszülött, mint a világosságot nem látott csecsemők?
17 Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága, megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.
18 A foglyok ott mindnyájan nyugton vannak, nem hallják a hajcsárok hangját.
19 Egyforma ott a kicsiny és a nagy, és a rabszolga megszabadul urától.
20 Miért is ad világosságot a nyomorultnak, és életet a megkeseredett lelkűeknek,
21 akik várják a halált, de hiába, pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,
22 akik ujjongva örülnek, örvendeznek, ha megtalálták a sírt;
23 az útvesztőbe jutott embernek, akit Isten kerített be?
24 Mert mielőtt eszem, sóhajtozom, kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.
25 Mert amitől leginkább rettegtem, az jött rám, amitől remegtem, az ért utol engem.
26 Nincs pihenésem, se csendességem, nincs nyugalmam, remegés jön rám.