1 Então, em resposta ao Senhor, Jó disse:

2 "Eu reconheço que para ti nada é impossível

e que nenhum dos teus planos pode ser impedido.

3 Tu me perguntaste como me atrevi

a pôr em dúvida a tua sabedoria,

visto que sou tão ignorante.

É que falei de coisas que eu não compreendia,

coisas que eram maravilhosas demais para mim

e que eu não podia entender.

4 Tu me mandaste escutar o que estavas dizendo

e responder às tuas perguntas.

5 Antes eu te conhecia só por ouvir falar,

mas agora eu te vejo com os meus próprios olhos.

6 Por isso, estou envergonhado de tudo o que disse

e me arrependo, sentado aqui no chão, num monte de cinzas."

7 Depois que acabou de falar com Jó, o Senhor disse a Elifaz, da região de Temã:

— Estou muito irado com você e com os seus dois amigos, pois vocês não falaram a verdade a meu respeito, como o meu servo Jó falou. 8 Agora peguem sete touros e sete carneiros, levem a Jó e ofereçam como sacrifício em favor de vocês. O meu servo Jó orará por vocês, e eu aceitarei a sua oração e não os castigarei como merecem, embora vocês não tenham falado a verdade a meu respeito, como Jó falou.

9 Então Elifaz, que era da região de Temã, Bildade, que era da região de Sua, e Zofar, que era da região de Naamá, foram e fizeram o que o Senhor havia mandado, e ele aceitou a oração de Jó.

10 Depois que Jó acabou de orar pelos seus três amigos, o Senhor fez com que ele ficasse rico de novo e lhe deu em dobro tudo o que tinha tido antes. 11 Todos os seus irmãos e irmãs e todos os seus amigos foram visitá-lo e tomaram parte num banquete na casa dele. Falaram de como estavam tristes pelo que lhe havia acontecido e o consolaram por todas as desgraças que o Senhor havia feito cair sobre ele. E cada um lhe deu dinheiro e um anel de ouro.

12 O Senhor abençoou a última parte da vida de Jó mais do que a primeira. Ele chegou a ter catorze mil ovelhas, seis mil camelos, dois mil bois e mil jumentas. 13 Também foi pai de sete filhos e três filhas. 14 À primeira deu o nome de Jemima; à segunda chamou de Cássia; e à terceira, de Querém-Hapuque . 15 No mundo inteiro não havia mulheres tão lindas como as filhas de Jó. E o pai as fez herdeiras dos seus bens, junto com os seus irmãos.

16 Depois disso, Jó ainda viveu cento e quarenta anos, o bastante para ver netos e bisnetos. 17 E morreu bem velho.

1 Felelt Jób, és ezt mondta az ÚRnak:

2 Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál.

3 Ki merné elhomályosítani az örök rendet tudatlanul? Azért mondottam, hogy nem értem. Csodálatosabbak ezek, semhogy felfoghatnám.

4 Hallgass meg, hadd beszéljek! Én kérdezlek, te pedig oktass engem!

5 Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak.

6 Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban.

7 Miután az ÚR mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az ÚR a témáni Elifázhoz: Haragra gerjedtem ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób.

8 Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Szolgám, Jób pedig imádkozzék értetek. Mert csak rá való tekintettel nem szégyenítlek meg benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint szolgám, Jób.

9 El is ment a témáni Elifáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és úgy jártak el, ahogyan az ÚR megmondta nekik. És az ÚR újból kegyelmesen tekintett Jóbra.

10 Az ÚR jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az ÚR Jóbnak mindazt, amije volt.

11 Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele házában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az ÚR. Adott neki mindegyik egy pénzt és egy aranykarikát.

12 Az ÚR pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.

13 Lett még hét fia és három leánya is.

14 Első leányát Jemimának, másodikat Keciának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el.

15 Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt.

16 Ezután Jób még száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen.

17 Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.