1 "Por isso, Jó, escute as minhas palavras
e preste atenção em tudo o que vou dizer.
2 Estou pronto para começar
e vou falar o que penso.
3 Darei a minha opinião com franqueza;
as minhas palavras serão sinceras, vindas do coração.
4 Pois foi o Espírito de Deus que me fez,
e é o sopro do Todo-Poderoso que me dá vida.
5 "Responda-me, se for capaz;
prepare-se para discutir comigo.
6 Para Deus você e eu somos iguais;
eu também fui formado do barro.
7 Por isso, não tenha medo de mim;
a minha intenção não é esmagar você.
8 "Creio que ouvi você dizer o seguinte:
9 ‘Não sou culpado; não fiz nada de errado.
Estou inocente; não cometi nenhum pecado.
10 É Deus quem inventa motivos para me atacar;
ele me trata como se eu fosse um inimigo.
11 Ele amarrou os meus pés com correntes
e fica vigiando tudo o que eu faço.’
12 "Mas eu lhe digo que você não tem razão,
pois Deus é maior do que as criaturas humanas.
13 Por que você acusa Deus,
afirmando que ele não dá atenção às nossas queixas?
14 Deus fala de várias maneiras,
porém nós não lhe damos atenção.
15 De noite, na cama,
quando dormimos um sono profundo,
ele fala por meio de sonhos ou de visões.
16 Deus fala aos nossos ouvidos,
e os seus avisos nos enchem de medo.
17 Ele fala com a gente para que deixemos de pecar
e para que não nos tornemos orgulhosos.
18 Assim, ele nos livra da morte
e não deixa que nos joguem na sepultura.
19 "Outras vezes, Deus castiga com doenças
e com fortes dores que não passam.
20 O doente perde o apetite
e não quer nem ver as comidas mais gostosas.
21 Ele emagrece, vai se acabando
e no fim vira pele e osso.
22 Ele está às portas da morte;
logo será levado para a sepultura.
23 "Pode ser que ele venha a ser socorrido por um anjo,
um dos milhares de anjos de Deus,
que ensinam a gente a fazer o que é certo.
24 O anjo terá pena dele e pedirá a Deus:
‘Solta-o! Ele não deve descer ao mundo dos mortos.
Aqui está o pagamento do seu resgate.’
25 Então ele terá saúde novamente,
e o seu corpo será forte como era na juventude.
26 Quando orar, Deus o atenderá.
Ele o adorará com alegria,
e Deus o aceitará de novo como um homem direito.
27 Ele dirá a todos:
‘Pequei, cometi injustiças,
mas Deus não me castigou.
28 Ele me salvou da morte;
eu ainda posso ver a luz.’
29 "Deus faz tudo isso com a gente
e faz várias vezes.
30 Ele não deixa que morramos,
e assim continuamos a ser iluminados pela luz da vida.
31 "Agora, Jó, escute com atenção;
fique calado, pois vou falar.
32 Se você tem alguma coisa a dizer, responda,
pois eu gostaria de lhe dar razão.
33 Se não, fique calado e escute,
que eu lhe ensinarei como ser sábio."
1 Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre!
2 Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó.
3 Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél.
4 Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet.
5 Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem!
6 Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is.
7 Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni.
8 Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat:
9 Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm,
10 Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem,
11 béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet.
12 Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál.
13 Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ?
14 Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele.
15 Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg,
16 akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz.
17 Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől.
18 Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver.
19 Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával.
20 Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét.
21 Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak.
22 Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz.
23 Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét,
24 akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat!
25 Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága.
26 Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak.
27 Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.
28 Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék.
29 Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel,
30 hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek!
32 Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni.
33 Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak.