1 "Grite, Jó! Veja se alguém responde.
Que anjo você vai chamar?
2 Ficar desgostoso e amargurado é loucura,
é falta de juízo, que leva à morte.
3 Uma vez vi um homem sem juízo
que parecia estar progredindo na vida,
mas eu amaldiçoei a família dele.
4 Os seus filhos não têm segurança;
nos tribunais são condenados injustamente,
e não há ninguém que os defenda.
5 Os famintos ficam cobiçando as suas riquezas;
devoram as suas colheitas,
pegando até o trigo que nasce entre os espinhos.
6 A aflição não brota da terra;
a desgraça não nasce do chão:
7 somos nós mesmos que causamos o sofrimento,
tão certo como as faíscas das brasas voam para cima.
8 "Jó, se eu fosse você, voltaria para Deus
e entregaria o meu problema a ele.
9 Nós não podemos entender as coisas maravilhosas que ele faz,
e os seus milagres não têm fim.
10 Deus dá chuva à terra;
ele faz a água cair sobre os campos.
11 Deus põe os humildes nas alturas,
põe num lugar seguro os que choram.
12 Deus faz com que os planos dos espertos falhem
e que as suas ações fracassem;
13 ele pega os sábios nas suas espertezas
e acaba com as suas intrigas.
14 Em pleno dia eles ficam no escuro
e ao meio-dia andam às cegas,
apalpando como se fosse noite.
15 Deus salva da morte os pobres;
ele livra os necessitados das mãos dos poderosos.
16 Deus dá esperança aos fracos
e tapa a boca dos maus.
17 "Feliz é aquele a quem Deus corrige!
Por isso, não despreze o castigo do Deus Todo-Poderoso.
18 Deus fere, mas ele mesmo faz o curativo;
ele machuca, mas as suas mãos curam.
19 Vez após vez Deus salvará você do perigo
e não deixará que nenhum mal lhe aconteça.
20 Em tempo de fome, Deus não deixará que você morra
e em tempo de guerra ele o salvará da espada.
21 Ele o protegerá das más línguas,
e você não terá medo quando houver destruição.
22 Você se rirá quando houver violência e faltarem alimentos
e não terá medo dos animais selvagens.
23 Nos seus campos as pedras não estorvarão o arado,
e os animais selvagens não o atacarão.
24 Na sua casa você viverá em paz
e, quando contar as suas coisas,
não vai achar falta de nada.
25 Você terá muitos filhos,
e os seus descendentes serão tantos como as folhas de capim no pasto.
26 Você vai morrer velho e forte,
como um feixe de trigo colhido no tempo certo.
27 Jó, a vida nos ensina que é assim.
Esta é a verdade; pense nisso para o seu próprio bem."
1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz?
2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés.
3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.
4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki.
5 Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó.
6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész,
7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.
8 De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet,
9 aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre.
11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége.
12 Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót.
13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket és a cselszövők tanácsa megdől.
14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel.
15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt.
16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul.
17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg!
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít.
19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.
20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől.
21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád.
22 Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól,
23 mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled.
24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek.
25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű.
26 Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be.
27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!