Salmos 142

A contemplation by David, when he was in the cave. A Prayer.

1 I cry with my voice to Yahweh.

With my voice, I ask Yahweh for mercy.

2 I pour out my complaint before him.

I tell him my troubles.

3 When my spirit was overwhelmed within me,

you knew my route.

On the path in which I walk,

they have hidden a snare for me.

4 Look on my right, and see;

for there is no one who is concerned for me.

Refuge has fled from me.

No one cares for my soul.

5 I cried to you, Yahweh.

I said, "You are my refuge,

my portion in the land of the living."

6 Listen to my cry,

for I am in desperate need.

Deliver me from my persecutors,

for they are too strong for me.

7 Bring my soul out of prison,

that I may give thanks to your name.

The righteous will surround me,

for you will be good to me.

Isten segítségéért való fohászkodás nagy szorongásban

1 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor. 2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz. 3 Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat, 4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tőrt hánytak elém. 5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem. 6 Hívlak téged, oh Uram; s ezt mondom: Te vagy oltalmam és örökségem az élőknek földén; 7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálamnál! 8 Vezesd ki lelkemet a börtönből, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.