Salmos 78

A contemplation by Asaph.

1 Hear my teaching, my people.

Turn your ears to the words of my mouth.

2 I will open my mouth in a parable.

I will utter dark sayings of old,

3 which we have heard and known,

and our fathers have told us.

4 We will not hide them from their children,

telling to the generation to come the praises of Yahweh,

his strength, and his wondrous deeds that he has done.

5 For he established a covenant in Jacob,

and appointed a teaching in Israel,

which he commanded our fathers,

that they should make them known to their children;

6 that the generation to come might know, even the children who should be born;

who should arise and tell their children,

7 that they might set their hope in God,

and not forget God’s deeds,

but keep his commandments,

8 and might not be as their fathers—

a stubborn and rebellious generation,

a generation that didn’t make their hearts loyal,

whose spirit was not steadfast with God.

9 The children of Ephraim, being armed and carrying bows,

turned back in the day of battle.

10 They didn’t keep God’s covenant,

and refused to walk in his law.

11 They forgot his doings,

his wondrous deeds that he had shown them.

12 He did marvelous things in the sight of their fathers,

in the land of Egypt, in the field of Zoan.

13 He split the sea, and caused them to pass through.

He made the waters stand as a heap.

14 In the daytime he also led them with a cloud,

and all night with a light of fire.

15 He split rocks in the wilderness,

and gave them drink abundantly as out of the depths.

16 He brought streams also out of the rock,

and caused waters to run down like rivers.

17 Yet they still went on to sin against him,

to rebel against the Most High in the desert.

18 They tempted God in their heart

by asking food according to their desire.

19 Yes, they spoke against God.

They said, "Can God prepare a table in the wilderness?

20 Behold, he struck the rock, so that waters gushed out,

and streams overflowed.

Can he give bread also?

Will he provide meat for his people?"

21 Therefore Yahweh heard, and was angry.

A fire was kindled against Jacob,

anger also went up against Israel,

22 because they didn’t believe in God,

and didn’t trust in his salvation.

23 Yet he commanded the skies above,

and opened the doors of heaven.

24 He rained down manna on them to eat,

and gave them food from the sky.

25 Man ate the bread of angels.

He sent them food to the full.

26 He caused the east wind to blow in the sky.

By his power he guided the south wind.

27 He also rained meat on them as the dust,

winged birds as the sand of the seas.

28 He let them fall in the middle of their camp,

around their habitations.

29 So they ate, and were well filled.

He gave them their own desire.

30 They didn’t turn from their cravings.

Their food was yet in their mouths,

31 when the anger of God went up against them,

killed some of their strongest,

and struck down the young men of Israel.

32 For all this they still sinned,

and didn’t believe in his wondrous works.

33 Therefore he consumed their days in vanity,

and their years in terror.

34 When he killed them, then they inquired after him.

They returned and sought God earnestly.

35 They remembered that God was their rock,

the Most High God, their redeemer.

36 But they flattered him with their mouth,

and lied to him with their tongue.

37 For their heart was not right with him,

neither were they faithful in his covenant.

38 But he, being merciful, forgave iniquity, and didn’t destroy them.

Yes, many times he turned his anger away,

and didn’t stir up all his wrath.

39 He remembered that they were but flesh,

a wind that passes away, and doesn’t come again.

40 How often they rebelled against him in the wilderness,

and grieved him in the desert!

41 They turned again and tempted God,

and provoked the Holy One of Israel.

42 They didn’t remember his hand,

nor the day when he redeemed them from the adversary;

43 how he set his signs in Egypt,

his wonders in the field of Zoan,

44 he turned their rivers into blood,

and their streams, so that they could not drink.

45 He sent among them swarms of flies, which devoured them;

and frogs, which destroyed them.

46 He also gave their increase to the caterpillar,

and their labor to the locust.

47 He destroyed their vines with hail,

their sycamore fig trees with frost.

48 He also gave over their livestock to the hail,

and their flocks to hot thunderbolts.

49 He threw on them the fierceness of his anger,

wrath, indignation, and trouble,

and a band of angels of evil.

50 He made a path for his anger.

He didn’t spare their soul from death,

but gave their life over to the pestilence,

51 and struck all the firstborn in Egypt,

the chief of their strength in the tents of Ham.

52 But he led out his own people like sheep,

and guided them in the wilderness like a flock.

53 He led them safely, so that they weren’t afraid,

but the sea overwhelmed their enemies.

54 He brought them to the border of his sanctuary,

to this mountain, which his right hand had taken.

55 He also drove out the nations before them,

allotted them for an inheritance by line,

and made the tribes of Israel to dwell in their tents.

56 Yet they tempted and rebelled against the Most High God,

and didn’t keep his testimonies,

57 but turned back, and dealt treacherously like their fathers.

They were twisted like a deceitful bow.

58 For they provoked him to anger with their high places,

and moved him to jealousy with their engraved images.

59 When God heard this, he was angry,

and greatly abhorred Israel,

60 so that he abandoned the tent of Shiloh,

the tent which he placed among men,

61 and delivered his strength into captivity,

his glory into the adversary’s hand.

62 He also gave his people over to the sword,

and was angry with his inheritance.

63 Fire devoured their young men.

Their virgins had no wedding song.

64 Their priests fell by the sword,

and their widows couldn’t weep.

65 Then the Lord awakened as one out of sleep,

like a mighty man who shouts by reason of wine.

66 He struck his adversaries backward.

He put them to a perpetual reproach.

67 Moreover he rejected the tent of Joseph,

and didn’t choose the tribe of Ephraim,

68 But chose the tribe of Judah,

Mount Zion which he loved.

69 He built his sanctuary like the heights,

like the earth which he has established forever.

70 He also chose David his servant,

and took him from the sheepfolds;

71 from following the ewes that have their young,

he brought him to be the shepherd of Jacob, his people,

and Israel, his inheritance.

72 So he was their shepherd according to the integrity of his heart,

and guided them by the skillfulness of his hands.

Isten hűsége az ő engedetlen népének vezetésében

1 Aszáf tanítása.

Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. 2 Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. 3 A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, 4 Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. 5 Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; 6 Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; 7 Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. 8 Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. 9 Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; 10 Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; 11 Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik. 12 Apáik előtt csodát mívelt Égyiptom földjén, a Czoán mezején. 13 Ketté választotta a tengert s átvitte őket; és felállította a vizeket fal gyanánt. 14 Vezette őket nappal felhőben, és egész éjen át tűznek világosságában. 15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniok adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből. 16 Patakokat fakasztott a kősziklából, és folyamok módjára vizeket ömlesztett: 17 Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában; 18 És megkísérték Istent az ő szívökben, enni valót kérvén az ő kivánságuk szerint. 19 És szólának Isten ellen, mondván: Avagy tudna-é Isten asztalt teríteni a pusztában? 20 Ímé, megcsapta a kősziklát és víz ömlött és patakok özönlöttek; de vajjon tud-é kenyeret is adni? avagy készíthet-é húst az ő népének? 21 Meghallotta az Úr és megharagudott ezért, és tűz gyulladt fel Jákób ellen, és harag gerjedt fel Izráel ellen; 22 Mert nem hittek Istenben, és nem bíztak az ő segedelmében, 23 És ráparancsolt a felhőkre ott fenn, és az egek ajtait megnyitotta. 24 És hullatott reájuk mannát eledelül, és mennyei gabonát adott nékik. 25 Angyalok kenyerét ette az ember, bőséggel vetett nékik eleséget, 26 Megindítá a keleti szelet az egekben, és elhozá erejével a déli szelet; 27 És hullata rájuk annyi húst, mint a por, és annyi madarat, mint a tenger fövénye. 28 És leszállítá azokat az ő táboruk közepére, az ő sátoraikhoz köröskörül. 29 Evének azért és igen megelégedének, és a mit kivántak, azt hozá nékik. 30 Még fel sem hagytak a kivánságukkal; az étel még a szájukban vala: 31 Mikor az Isten haragja felgerjede ellenök, és főbbjeik közül sokakat megöle, és Izráelnek ifjait levágá; 32 Mindamellett is újra vétkezének, és nem hivének az ő csodadolgaiban. 33 Azért hiábavalóságban töltette el napjaikat, éveiket pedig rettegésben. 34 Ha ölte őket, hozzá fordultak, megtértek és Istent keresék. 35 És eszökbe vevék, hogy Isten az ő sziklájok, és a felséges Isten az ő megváltójok; 36 És hízelkedének néki szájokkal, nyelvökkel pedig hazudozának néki. 37 De szívök nem volt tökéletes iránta, és nem voltak hűségesek az ő szövetségéhez; 38 Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem semmisít meg, sőt sokszor elfordítja haragját, és nem önti ki teljes búsulását. 39 Azért eszébe vevé, hogy test ők, és olyanok, mint az ellebbenő szél, a mely nem tér vissza. 40 Hányszor keserítették őt a pusztában, hányszor illették fájdalommal a kietlenben?! 41 És újra kísértették az Istent, és ingerelték Izráel szentjét. 42 Nem emlékeztek meg az ő kezéről, sem a napról, a melyen megváltotta őket a nyomorgatótól; 43 Midőn kitűzte jeleit Égyiptomban, és csodáit a Czoán mezején. 44 És vérré változtatta folyóikat, hogy nem ihatták patakjaikat. 45 Legyeket bocsáta reájok, a melyek emészték őket, és békát, a mely pusztítá őket. 46 Odaadta termésöket a szöcskének, s munkájuk gyümölcsét a sáskának. 47 Jégesővel pusztítá el szőlőjüket, s figefáikat kőesővel. 48 Odaveté barmaikat a jégesőnek, marháikat pedig a mennyköveknek. 49 Rájok bocsátá haragjának tüzét, mérgét, búsulását és a szorongatást: a gonosz angyalok seregét. 50 Utat tört haragjának, s nem tartotta meg a haláltól lelköket, és életöket döghalálnak veté. 51 És megöle minden elsőszülöttet Égyiptomban, az erő zsengéjét Khám sátoraiban. 52 Elindítá mint juhokat, az ő népét, s vezeté őket, mint nyájat a pusztában. 53 És vezeté őket biztonságban, és nem félének, ellenségeiket pedig elborítá a tenger. 54 És bevivé őket az ő szent határába, arra a hegyre, a melyet szerzett az ő jobbkezével. 55 És kiűzé előlük a pogányokat, és elosztá nékik az örökséget sorsvetéssel; és letelepíté azok sátoraiban az Izráel törzseit. 56 De megkisérték és megharagíták a magasságos Istent, és nem őrizék meg bizonyságait; 57 Elfordulának ugyanis és hűtlenek levének, mint apáik; visszafelé fordulának, mint a csalfa kézív. 58 Haragra ingerelték őt magaslataikkal, és bosszantották faragott bálványaikkal. 59 Meghallá ezt Isten és felgerjede; és az Izráelt felette megútálá. 60 És elveté magától Silói hajlékát, a sátort, a melyben lakott vala az emberek között; 61 Sőt fogságba viteté erejét, dicsőségét pedig ellenség kezébe. 62 És fegyver alá rekeszté az ő népét; és az ő öröksége ellen felgerjede. 63 Ifjait tűz emészté meg, és szüzei nem énekeltettek meg. 64 Papjai fegyver miatt hullottak el, és özvegyei nem végezheték a siratást. 65 Akkor felserkene az Úr, mintegy álomból; mint hős, a ki bortól vigadoz; 66 És visszaveré ellenségeit; s örök gyalázatot vete reájok. 67 Azután megútálá a József sátorát, és nem választá Efraim törzsét; 68 Hanem a Júda törzsét választá; a Sion hegyét, a melyet szeret. 69 És megépíté szent helyét, mint egy magas várat; mint a földet, a melyet örök időre fundált. 70 És kiválasztá Dávidot, az ő szolgáját, és elhozá őt a juhok aklaiból. 71 A szoptatós juhok mellől hozá el őt, hogy legeltesse Jákóbot, az ő népét, és Izráelt, az ő örökségét. 72 És legelteté őket szívének tökéletessége szerint, és vezeté őket bölcs kezeivel.