Salmos 109

For the Chief Musician. A Psalm by David.

1 God of my praise, don’t remain silent,

2 for they have opened the mouth of the wicked and the mouth of deceit against me.

They have spoken to me with a lying tongue.

3 They have also surrounded me with words of hatred,

and fought against me without a cause.

4 In return for my love, they are my adversaries;

but I am in prayer.

5 They have rewarded me evil for good,

and hatred for my love.

6 Set a wicked man over him.

Let an adversary stand at his right hand.

7 When he is judged, let him come out guilty.

Let his prayer be turned into sin.

8 Let his days be few.

Let another take his office.

9 Let his children be fatherless,

and his wife a widow.

10 Let his children be wandering beggars.

Let them be sought from their ruins.

11 Let the creditor seize all that he has.

Let strangers plunder the fruit of his labor.

12 Let there be no one to extend kindness to him,

neither let there be anyone to have pity on his fatherless children.

13 Let his posterity be cut off.

In the generation following let their name be blotted out.

14 Let the iniquity of his fathers be remembered by Yahweh.

Don’t let the sin of his mother be blotted out.

15 Let them be before Yahweh continually,

that he may cut off their memory from the earth;

16 because he didn’t remember to show kindness,

but persecuted the poor and needy man,

the broken in heart, to kill them.

17 Yes, he loved cursing, and it came to him.

He didn’t delight in blessing, and it was far from him.

18 He clothed himself also with cursing as with his garment.

It came into his inward parts like water,

like oil into his bones.

19 Let it be to him as the clothing with which he covers himself,

for the belt that is always around him.

20 This is the reward of my adversaries from Yahweh,

of those who speak evil against my soul.

21 But deal with me, Yahweh the Lord,*109:21 The word translated "Lord" is "Adonai." for your name’s sake,

because your loving kindness is good, deliver me;

22 for I am poor and needy.

My heart is wounded within me.

23 I fade away like an evening shadow.

I am shaken off like a locust.

24 My knees are weak through fasting.

My body is thin and lacks fat.

25 I have also become a reproach to them.

When they see me, they shake their head.

26 Help me, Yahweh, my God.

Save me according to your loving kindness;

27 that they may know that this is your hand;

that you, Yahweh, have done it.

28 They may curse, but you bless.

When they arise, they will be shamed,

but your servant shall rejoice.

29 Let my adversaries be clothed with dishonor.

Let them cover themselves with their own shame as with a robe.

30 I will give great thanks to Yahweh with my mouth.

Yes, I will praise him among the multitude.

31 For he will stand at the right hand of the needy,

to save him from those who judge his soul.

Az üldözött könyörgése ellenségeinek megbüntetéséért, és hogy hozzá nyomorúságában irgalmas legyen az Úr

1 Az éneklőmesternek, Dávidé; zsoltár.

Én dicséretemnek Istene, ne hallgass! 2 Mert a gonosznak szája és az álnokságnak szája felnyilt ellenem, hazug nyelvvel beszélnek én velem. 3 És körülvesznek engem gyűlölséges beszédekkel, és ostromolnak engem ok nélkül. 4 Szeretetemért ellenkeznek velem, én pedig imádkozom. 5 Roszszal fizetnek nékem a jóért, és gyűlölséggel az én szeretetemért. 6 Állíts fölibe gonoszt, és vádló álljon az ő jobb keze felől. 7 Mikor törvénykezik, mint gonosz jőjjön ki; még az imádsága is bűnné legyen. 8 Életének napjai kevesek legyenek, és a hivatalát más foglalja el. 9 Fiai legyenek árvákká, a felesége pedig özvegygyé. 10 És bujdossanak az ő fiai és kolduljanak, és elpusztult helyeiktől távol keressenek eledelt. 11 Foglalja le minden jószágát az uzsorás, és idegenek ragadozzák el szerzeményét. 12 Ne legyen néki, a ki kegyelmet mutasson iránta, és ne legyen, a ki könyörüljön az ő árváin! 13 Veszszen ki az ő maradéka; a második nemzedékben töröltessék el a nevök! 14 Atyáinak álnoksága emlékezetben legyen az Úr előtt, és anyjának bűne el ne töröltessék! 15 Mindenkor az Úr előtt legyenek, és emlékezetök is veszszen ki e földről, 16 A miatt, hogy nem gondolt arra, hogy kegyelmet gyakoroljon és üldözte a szegény és nyomorult embert, és a megkeseredett szívűt, hogy megölje. 17 Mivelhogy szerette az átkot, azért érte el őt; és mivel nem volt kedve az áldáshoz, azért távozék az el ő tőle. 18 Úgy öltözte fel az átkot, mint a ruháját, azért ment beléje, mint a víz, és az ő csontjaiba, mint az olaj. 19 Legyen az néki palástul, a melybe beburkolódzik, és övül, a melylyel mindenkor övezze magát. 20 Ez legyen jutalmok az Úrtól az én vádolóimnak, és a kik rosszat beszélnek az én lelkemre. 21 De te, én Uram, Istenem, bánj velem a te nevedért; mivelhogy jó a te kegyelmed, szabadíts meg engem! 22 Mert szegény és nyomorult vagyok én, még a szívem is megsebesíttetett én bennem. 23 Úgy hanyatlom el, mint az árnyék az ő megnyúlásakor; ide s tova hányattatom, mint a sáska. 24 Térdeim tántorognak az éhségtől, és testem megfogyatkozott a kövérségtől. 25 Sőt gyalázatossá lettem előttök; ha látnak engem, fejöket csóválják. 26 Segíts meg engem, Uram Isten; szabadíts meg engem a te kegyelmed szerint! 27 Hadd tudják meg, hogy a te kezed munkája ez, hogy te cselekedted ezt, Uram! 28 Átkozzanak ők, de te áldj meg! Feltámadnak, de szégyenüljenek meg és örvendezzen a te szolgád. 29 Öltözzenek az én vádlóim gyalázatba, és burkolózzanak szégyenökbe, mint egy köpenybe! 30 Hálát adok az Úrnak felettébb az én számmal, és dicsérem őt a sokaság közepette! 31 Mert jobb keze felől áll a szegénynek, hogy megszabadítsa azoktól, a kik elítélik annak lelkét.