Salmos 45

For the Chief Musician. Set to "The Lilies." A contemplation by the sons of Korah. A wedding song.

1 My heart overflows with a noble theme.

I recite my verses for the king.

My tongue is like the pen of a skillful writer.

2 You are the most excellent of the sons of men.

Grace has anointed your lips,

therefore God has blessed you forever.

3 Strap your sword on your thigh, O mighty one,

in your splendor and your majesty.

4 In your majesty ride on victoriously on behalf of truth, humility, and righteousness.

Let your right hand display awesome deeds.

5 Your arrows are sharp.

The nations fall under you, with arrows in the heart of the king’s enemies.

6 Your throne, God, is forever and ever.

A scepter of equity is the scepter of your kingdom.

7 You have loved righteousness, and hated wickedness.

Therefore God, your God, has anointed you with the oil of gladness above your fellows.

8 All your garments smell like myrrh, aloes, and cassia.

Out of ivory palaces stringed instruments have made you glad.

9 Kings’ daughters are among your honorable women.

At your right hand the queen stands in gold of Ophir.

10 Listen, daughter, consider, and turn your ear.

Forget your own people, and also your father’s house.

11 So the king will desire your beauty,

honor him, for he is your lord.

12 The daughter of Tyre comes with a gift.

The rich among the people entreat your favor.

13 The princess inside is all glorious.

Her clothing is interwoven with gold.

14 She shall be led to the king in embroidered work.

The virgins, her companions who follow her, shall be brought to you.

15 With gladness and rejoicing they shall be led.

They shall enter into the king’s palace.

16 Your sons will take the place of your fathers.

You shall make them princes in all the earth.

17 I will make your name to be remembered in all generations.

Therefore the peoples shall give you thanks forever and ever.

Dicsérő ének az Isten Felkentjére és annak menyasszonyára

1 Az éneklőmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesről. 2 Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: művem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla. 3 Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké. 4 Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. 5 És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért és jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed. 6 Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében. 7 Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája. 8 Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé. 9 Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged. 10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felől királyné áll ofiri aranyban. 11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát. 12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad ő, hódolj hát néki! 13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked. 14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája. 15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szűzek vonulnak utána, az ő társnői; néked hozzák őket. 16 Bevezetik őket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába. 17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed őket fejedelmekké mind az egész földön. 18 Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékről nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!