1 En sang ved festreisene; av David. Jeg gleder mig ved dem som sier til mig: Vi vil gå til Herrens hus.2 Våre føtter står i dine porter, Jerusalem!3 Jerusalem, du velbyggede, lik en by som er tett sammenføiet,4 hvor stammene drar op, Herrens stammer, efter en lov for Israel, for å prise Herrens navn!5 For der er stoler satt til dom, stoler for Davids hus.6 Bed om fred for Jerusalem! La det gå dem vel som elsker dig!7 Der være fred innen din voll, ro i dine saler!8 For mine brødres og mine venners skyld vil jeg si: Fred være i dig!9 For Herrens, vår Guds huses skyld vil jeg søke ditt beste.

1 Grádicsok éneke, Dávidtól. Örvendezek, mikor mondják nékem: Menjünk el az Úr házába!2 Ott álltak a mi lábaink a te kapuidban, oh Jeruzsálem!3 Jeruzsálem, te [szépen] épült, mint a jól egybeszerkesztett város!4 A hová feljárnak a nemzetségek, az Úrnak nemzetségei, bizonyságul Izráelnek, az Úr nevének tiszteletére.5 Mert ott ülnek az ítélõszékek, Dávid házának székei.6 Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért; legyenek boldogok a téged szeretõk!7 Békesség legyen a te várfalaid között, csendesség a te palotáidban.8 Atyámfiaiért és barátaimért hadd mondhassam: béke veled!9 Az Úrnak, a mi Istenünknek házáért hadd kivánhassak jót tenéked!