1 Til sangmesteren, efter Gittit*; av Korahs barn; en salme. / {* SLM 8, 1.}2 Hvor elskelige dine boliger er, Herre, hærskarenes Gud!3 Min sjel lenges, ja vansmekter av lengsel efter Herrens forgårder; mitt hjerte og mitt kjød roper med fryd til den levende Gud.4 Spurven har jo funnet sig et hus, og svalen et rede hvor den har lagt sine unger - dine alter, Herre, hærskarenes Gud, min konge og min Gud!5 Salige er de som bor i ditt hus; de skal stadig love dig. Sela.6 Salig er det menneske som har sin styrke i dig, de hvis hu står til de jevne veier*. / {* d.e. veiene til Guds hus.}7 Når de vandrer gjennem tåredalen, gjør de den til en kildevang, og høstregnet dekker den med velsignelse*. / {* d.e. endog de største trengsler blir dem til velsignelse.}8 De går frem fra kraft til kraft, de treder frem for Gud på Sion.9 Herre, Gud, hærskarenes Gud, hør min bønn! Vend øret til, Jakobs Gud! Sela.10 Gud, vårt skjold, se til og sku din salvedes åsyn!11 For en dag i dine forgårder er bedre enn ellers tusen; jeg vil heller stå ved dørtreskelen i min Guds hus enn bo i ugudelighets telt.12 For Gud Herren er sol og skjold, Herren gir nåde og ære; han nekter ikke dem noget godt som vandrer i uskyld.13 Herre, hærskarenes Gud, salig er det menneske som setter sin lit til dig.

1 Az éneklõmesternek, a gittitre; Kóráh fiainak zsoltára.2 Mily szerelmetesek a te hajlékaid, Seregeknek Ura!3 Kivánkozik, sõt emésztõdik lelkem az Úrnak tornáczai után; szívem és testem ujjongnak az élõ Isten felé.4 A veréb is talál házat, és a fecske is fészket magának, a hová fiait helyezhesse, - a te oltáraidnál, oh Seregeknek Ura, én Királyom és én Istenem!5 Boldogok, a kik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen! Szela.6 Boldog ember az, a kinek te vagy erõssége, [s] a te ösvényeid vannak szívében.7 Átmenvén a Siralom völgyén, forrássá teszik azt; bizony áldással borítja el korai esõ.8 Erõrõl erõre jutnak, [míg] megjelennek Isten elõtt a Sionon.9 Uram, Seregeknek Istene! hallgasd meg az én könyörgésemet; hallgasd meg Jákóbnak Istene! Szela.10 Mi paizsunk! Tekints alá, oh Isten, és lásd meg a te felkented orczáját!11 Mert jobb egy nap a te tornáczaidban, hogysem ezer [másutt;] inkább akarnék az én Istenem házának küszöbén ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!12 Mert nap és paizs az Úr Isten; kegyelmet és dicsõséget ád az Úr, nem vonja meg a jót azoktól, a kik ártatlanul élnek. [ (Psalms 84:13) Seregeknek Ura! Boldog ember az, a ki bízik benned. ]