1 En salme av David, da han var i Juda ørken.2 Gud! Du er min Gud, jeg søker dig årle; min sjel tørster efter dig, mitt kjød lenges efter dig i et tørt og vansmektende land, hvor det ikke er vann.3 Således har jeg skuet dig i helligdommen, idet jeg så din makt og din herlighet.4 For din miskunnhet er bedre enn livet; mine leber priser dig.5 Således vil jeg love dig mitt liv igjennem; i ditt navn vil jeg opløfte mine hender.6 Min sjel skal bli mettet som av marg og fett, og med jublende leber skal min munn lovprise dig.7 Når jeg kommer dig i hu på mitt leie, tenker jeg på dig gjennem nattevaktene.8 For du har vært min hjelp, og under dine vingers skygge jubler jeg.9 Min sjel henger ved dig; din høire hånd holder mig oppe.10 Og de som står mig efter livet for å ødelegge det, de skal komme til jordens nederste dyp.11 De skal gis sverdet i vold, bli til rov for rever.12 Og kongen skal glede sig i Gud; hver den som sverger ved ham, skal prise sig lykkelig, for løgneres munn skal tilstoppes.

1 Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.2 Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;3 Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.4 Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.5 Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.6 Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!7 Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;8 Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.9 Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.10 Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.11 Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]