1 Til sangmesteren, på strengelek; av David.2 Hør, Gud, mitt klagerop, merk på min bønn!3 Fra jordens ende roper jeg til dig, mens mitt hjerte vansmekter; før mig på en klippe, som ellers blir mig for høi!4 For du har vært min tilflukt, et sterkt tårn imot fienden.5 La mig bo i ditt telt i all evighet, la mig finne ly i dine vingers skjul! Sela.6 For du, Gud, har hørt på mine løfter, du har gitt mig arv med dem som frykter ditt navn.7 Du vil legge dager til kongens dager, hans år skal være som slekt efter slekt,8 han skal trone evindelig for Guds åsyn; sett miskunnhet og trofasthet til å bevare ham!9 Så vil jeg lovsynge ditt navn til evig tid, forat jeg kan innfri mine løfter dag efter dag.

1 Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé.2 Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.3 E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.4 Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.5 Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.6 Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.7 Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]8 Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt. [ (Psalms 61:9) Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon. ]