1 Hvorfor larmer hedningene og grunder folkene på det som fåfengt er?2 Jordens konger reiser sig, og fyrstene rådslår sammen mot Herren og mot hans salvede:3 La oss sprenge deres bånd og kaste deres rep av oss!4 Han som troner i himmelen, ler, Herren spotter dem.5 Så taler han til dem i sin vrede, og i sin harme forferder han dem:6 Og jeg har dog innsatt min konge på Sion, mitt hellige berg!7 Jeg vil kunngjøre hvad fastsatt er: Herren sa til mig: Du er min sønn, jeg har født dig idag.8 Begjær av mig! Så vil jeg gi dig hedningene til arv og jordens ender til eie.9 Du skal knuse dem med jernstav; som en pottemakers kar skal du sønderslå dem.10 Og nu, I konger, gå viselig frem! La eder advare, I dommere på jorden!11 Tjen Herren med frykt og juble med beven!12 Kyss* Sønnen, forat han ikke skal bli vred, og I gå til grunne på veien! For snart kunde hans vrede optendes. Salige er alle de som tar sin tilflukt til ham**. / {* d.e. hyld, 1SA 10, 1.} / {** SLM 34, 9; 84, 13.}

1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!