1 Til sangmesteren; en salme av David.

2 Salig er den som akter på den elendige; på den onde dag skal Herren frelse ham.

3 Herren skal verge ham og holde ham i live; han skal bli lykksalig i landet, og du skal visselig ikke overgi ham til hans fienders mordlyst.

4 Herren skal understøtte ham på sykesengen; hele hans leie forvandler du i hans sykdom.

5 Jeg sier: Herre, vær mig nådig, helbred min sjel! for jeg har syndet imot dig.

6 Mine fiender taler ondt om mig: Når skal han dø, og hans navn forgå?

7 Og dersom en kommer for å se til mig, taler han falske ord; hans hjerte samler sig ondskap; han går ut og taler derom.

8 Alle de som hater mig, hvisker sammen imot mig; de optenker imot mig det som er mig til skade:

9 En ugjerning henger ved ham, og han som ligger der, skal ikke stå op mere.

10 Også den mann som jeg hadde fred med, som jeg stolte på, som åt mitt brød, har løftet sin hæl imot mig.

11 Men du, Herre, vær mig nådig og hjelp mig op! Så vil jeg gjengjelde dem.

12 Derpå kjenner jeg at du har behag i mig, at min fiende ikke skal fryde sig over mig.

13 Og mig holder du oppe i min uskyld og setter mig for ditt åsyn evindelig.

14 Lovet være Herren, Israels Gud, fra evighet og til evighet! Amen, amen.

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2 Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

3 Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

4 Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

5 Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

6 Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

7 Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.

8 Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

9 Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]