1 Til sangmesteren; en salme av David.2 Hør, Gud, min røst når jeg klager, bevar mitt liv for fiendens skremsel!3 Skjul mig for de ondes lønnlige råd, for illgjerningsmenns larmende hop,4 som hvesser sin tunge som et sverd, legger på buen sin pil, det bitre ord,5 for å skyte den uskyldige i lønndom; med ett skyter de ham og frykter ikke.6 De gjør sitt onde råd fast; de forteller hvorledes de vil legge skjulte snarer; de sier: Hvem ser dem?7 De uttenker ugjerninger: Vi er ferdige, tanken er uttenkt - og menneskenes tanker og hjerter er dype.8 Da skyter Gud dem; med ett kommer pilen; slaget har rammet dem.9 Og de blir nedstyrtet, deres tunge kommer over dem; alle de som ser på dem, ryster på hodet.10 Og alle mennesker frykter og forkynner Guds gjerning, og de forstår hans verk.11 Den rettferdige gleder sig i Herren og tar sin tilflukt til ham, og alle opriktige av hjertet priser sig lykkelige.

1 Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.2 Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.3 Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.4 A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.5 Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.6 Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?7 Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.8 De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.9 És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.10 Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]