1 Kom, la oss juble for Herren, la oss rope med fryd for vår frelses klippe!2 La oss trede frem for hans åsyn med pris, la oss juble for ham med salmer!3 For Herren er en stor Gud og en stor konge over alle guder,4 han som har jordens dyp i sin hånd og fjellenes høider i eie,5 han som eier havet, for han har skapt det, og hans hender har gjort det tørre land.6 Kom, la oss kaste oss ned og bøie kne, la oss knele for Herrens, vår skapers åsyn!7 For han er vår Gud, og vi er det folk han før, og den hjord hans hånd leder. Vilde I dog idag høre hans røst!8 Forherd ikke eders hjerte, likesom ved Meriba, likesom på Massadagen i ørkenen,9 hvor eders fedre fristet mig! De satte mig på prøve, de som dog hadde sett min gjerning.10 Firti år vemmedes jeg ved den slekt, og jeg sa: De er et folk med forvillet hjerte, og de kjenner ikke mine veier.11 Så svor jeg i min vrede: Sannelig, de skal ikke komme inn til min hvile.

1 Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!2 Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.3 Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.4 A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.5 A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.6 Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!7 Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.8 Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:9 A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.10 Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!11 A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]