1 Til sangmesteren; av Korahs barn; efter Alamot*; en sang. / {* sannsynligvis en toneart, 1KR 15, 20.}2 Gud er vår tilflukt og vår styrke, en hjelp i trengsler, funnet såre stor.3 Derfor frykter vi ikke, om jorden omskiftes, og om fjell rokkes i havets hjerte,4 om dets bølger bruser og skummer, og fjell bever ved dets overmot. Sela.5 En strøm - dens bekker gleder Guds stad, den Høiestes hellige bolig.6 Gud er midt i den, den skal ikke rokkes; Gud hjelper den når morgenen bryter frem.7 Folkeferd bruste, riker blev rokket; han lot sin røst høre, jorden smeltet.8 Herren, hærskarenes Gud, er med oss; Jakobs Gud er vår faste borg. Sela.9 Kom, se Herrens gjerninger, som har gjort ødeleggelse på jorden!10 Han gjør ende på krigene over hele jorden, bryter buen sønder og hugger spydet av; vognene brenner han op med ild.11 Hold op og kjenn at jeg er Gud! Jeg er ophøiet iblandt folkene, ophøiet på jorden.12 Herren, hærskarenes Gud, er med oss; Jakobs Gud er vår faste borg. Sela.

1 Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.2 Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.3 Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:4 Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.5 Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.6 Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.7 Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.8 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.9 Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. [ (Psalms 46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. ]