Jeremias 4

Ismét intés a megtérésre

1 Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Úr, hozzám térj vissza, és ha eltávolítod a te útálatosságaidat előlem és nem ingadozol; 2 És így esküszöl: Él az Úr! hűségben, egyenességben és igazságban: akkor ő benne áldják majd magokat a nemzetek, és benne dicsekesznek. 3 Mert ezt mondja az Úr Júda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek tövisek közé! 4 Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit, Júda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyúladjon az én haragom, mint a tűz, és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.

Jövendölés Júdea elpusztulásáról

5 Adjátok hírül Júdában, és hallassátok Jeruzsálemben és mondjátok, és kürtöljétek az országban; kiáltsátok teljes erővel, és mondjátok: Gyűljetek össze és menjünk be az erősített városokba! 6 Emeljetek zászlót a Sion felé; fussatok, meg ne álljatok, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást! 7 Felkelt az oroszlán az ő tanyájából, és a népek pusztítója elindult; kijött helyéből, hogy elpusztítsa a te földedet; városaid lerontatnak, lakatlanokká lesznek. 8 Öltözzetek azért gyászba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr haragjának tüze nem távozott el rólunk! 9 Azon a napon pedig, ezt mondja az Úr, elvész a király bátorsága és a főemberek bátorsága, és a papok elálmélkodnak, és a próféták elcsodálkoznak. 10 Én pedig ezt mondom: Oh Uram Isten! Bizony igen megcsaltad ezt a népet, és Jeruzsálemet, ezt mondván: Békességtek lesz! holott a szablya lelkünkig hatott. 11 Abban az időben azt mondják e népnek és Jeruzsálemnek: Száraztó szél jő a magas helyekről a pusztában, az én népem leányának útján; nem szóráshoz és nem tisztításhoz való! 12 Erős szél jő onnan reám is; azért hát ítéletet mondok ellenök. 13 Ímé! úgy jő fel, mint a felleg, és szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a saskeselyűknél. Jaj nékünk, mert elvesztünk! 14 Jeruzsálem, tisztítsd meg szívedet a gonoszságtól, hogy megtartassál! Meddig maradnak még te benned a te bűnös gondolataid? 15 Mert hírmondó szava hangzik Dán felől, és Efraim hegyéről vészhirdető. 16 Mondjátok meg a nemzeteknek; nosza, hirdessétek Jeruzsálem ellen: Őrizők jönnek messze földről, és kiáltoznak Júda városai ellen. 17 Mint a mezőnek őrizői, úgy lesznek ellene köröskörül, mert daczoskodott velem! mondja az Úr. 18 A te magad viselete és a te cselekedeteid szerezték ezeket néked; ez a gonoszságod bizony keserű, bizony egész a szívedig hatott!

A próféta kesergése

19 Oh én belsőm, oh én belsőm! Aléldozom, oh én szívemnek rekeszei! Háborog a szívem, nem hallgathatok! Hiszen hallottad én lelkem a kürt szavát, a harczi riadót! 20 Vészre vészt jelentenek; bizony elpusztul az egész föld, nagy hamarsággal elpusztulnak az én sátraim, kárpitjaim egy pillantás alatt! 21 Meddig látok még hadi zászlót, és hallom a kürt szavát? 22 Bizony bolond az én népem: engem nem ismernek, balgatag fiak ők, és nem értelmesek! Bölcsek ők a gonoszra, jót cselekedni pedig tudatlanok! 23 Nézek a földre, de ímé kietlen és puszta; és az égre, de nincsen világossága! 24 Nézek a hegyekre is, ímé reszketnek; és a halmokra, de mind ingadoznak! 25 Nézek és ímé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmenekültek. 26 Nézek, és ímé a bő termő föld pusztává lőn; és minden városa összeomlott az Úr előtt, az ő haragjának tüze előtt! 27 Bizony ezt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország, de nem vetem végét! 28 Azért gyászol a föld, és homályosodik el oda fenn az ég, mert szólottam, határoztam, és meg nem bánom és el nem térek attól. 29 A lovasoknak és a kézíveseknek kiáltozása elől elfut minden város, elrejtőznek a sűrűségekbe, és felmásznak a sziklákra: minden város elhagyottá lett, és egyetlen ember sem lakik azokban. 30 És te, elpusztult, mit cselekszel akkor? Ha bíborba öltözöl, ha arany kösöntyűkkel ékesíted magadat, és ha festékkel mázolod is ki szemeidet: hiába szépítgeted magadat! Megvetnek téged a szeretőid, életedre törnek. 31 Mert mintha vajudó asszony szavát hallanám, mintha az először szűlőnek sikoltozását: olyan Sion leányának hangja; nyög, csapkodja kezeit: Jaj nékem! mert roskadozik lelkem a gyilkosok előtt.

1 *Jr 3.22;Jl 2.12Se voltares, Israel, diz Jeová, voltarás para mim; *Jr 7.3,7;15.19;35.15se tirares de diante da minha face as tuas abominações, não serás removido. 2 *Jr 12.16;Dt 10.20;Is 65.16Se jurares em verdade, em juízo e em justiça: Pela vida de Jeová; então, nele se bendirão *Jr 3.17;12.15-16;Gn 22.18as nações e *Jr 9.24;Is 45.25nele se glorificarão.

A invasão estrangeira anunciada e descrita

3 Pois assim diz Jeová aos homens de Judá e a Jerusalém: *Os 10.12Lavrai o vosso terreno que está em alqueive e não semeeis entre espinhos. 4 *Jr 9.25-26;Dt 10.16;30.6;Rm 2.28-29Circuncidai-vos a Jeová e tirai os prepúcios do vosso coração, homens de Judá e habitantes de Jerusalém; *Jr 21.12;Is 30.27,33para que o meu furor não saia como fogo e arda de modo *Am 5.6;Mc 9.43,48que ninguém o possa apagar, por causa da maldade dos vossos feitos.

5 Anunciai em Judá e publicai em Jerusalém; dizei: *Jr 6.1;Os 8.1Tocai a trombeta na terra; gritai em alta voz e dizei: *Jr 8.14;Js 10.20Ajuntai-vos, e entremos nas cidades fortificadas. 6 Arvorai um *Jr 4.21;Jr 50.2;Is 62.10estandarte em direção de Sião; recolhei os vossos bens em lugar seguro, não demoreis; porque *Jr 1.14-15;6.1-22eu vou trazer um leão e grande destruição. 7 Um *Jr 5.6;25.38;50.17leão já subiu da sua ramada, e um *Jr 25.9;Ez 26.7-10destruidor das nações já partiu e saiu do seu lugar *Jr 2.15;Is 1.7;6.11para fazer a tua terra uma desolação, a fim de que sejam assoladas as tuas cidades e fiquem sem habitantes. 8 Por isso, *Jr 6.26;Is 22.12cingi-vos de saco, lamentai e uivai, porque não se apartou de nós *Jr 30.24;Is 5.25;10.4o ardor da ira de Jeová. 9 Sucederá, naquele dia, diz Jeová, que desfalecerá *Jr 48.41;Is 22.3-5o coração do rei e o coração dos príncipes; pasmarão os sacerdotes, e *Is 29.9-10;Ez 13.9-16os profetas serão consternados.

10 Disse eu: Ah! Senhor Jeová! Na verdade, *Ez 14.9;2Ts 2.11enganaste grandemente a este povo e a Jerusalém, dizendo: *Jr 5.12;14.13Vós tereis paz; porquanto a espada chega até a alma.

11 Naquele tempo, se dirá a este povo e a Jerusalém: *Jr 13.24;51.1;Ez 17.10;Os 13.15Um vento abrasador, vindo dos altos escalvados no deserto, aproxima-se da filha do meu povo, não para cirandar, nem para alimpar; 12 vento demasiado forte para essas coisas virá da minha parte; agora, também *Jr 1.16pronunciarei eu juízos contra eles. 13 Eis que *Is 19.1;Na 1.3virá subindo como nuvens, e os seus *Is 5.28;66.15carros serão como o torvelinho; os seus cavalos são *Lm 4.19mais velozes do que águias. Ai de nós! Porque *Is 3.8somos despojados. 14 Ó Jerusalém, *Is 1.16;Tg 4.8lava da malícia o teu coração, para que sejas salva. Até quando permanecerão em ti *Jr 6.19;13.27;Pv 1.22os teus maus pensamentos? 15 Pois uma voz anuncia *Jr 8.16desde Dã e proclama a calamidade desde os montes de Efraim! 16 Fazei disto menção às nações; eis, proclamai contra Jerusalém que *Jr 5.15;Is 39.3de um país remoto vêm *Jr 4.17;Jr 5.6vigias e *Ez 21.22levantam a voz contra as cidades de Judá. 17 Como guardas de campos estão *2Rs 25.1,4contra ela ao redor, porque contra mim *Jr 5.23;Is 1.20,23se rebelaram, diz Jeová. 18 *Jr 2.17,19;Sl 107.17;Is 50.1O teu caminho e os teus feitos fizeram vir sobre ti essas coisas; esta é a tua malícia; certamente, é ela *Jr 2.19amarga; certamente, chega até o teu coração.

Lamentos por causa da devastação de Judá

19 *Jr 9.1,10;20.9;Is 15.5;16.11;21.3;22.4Minhas entranhas, minhas entranhas! Eu torço-me em dores. Paredes do meu coração! *Hc 3.16O meu coração aflige-se em mim. Não posso calar, porque ouviste, ó minha alma, *Nm 10.9a voz da trombeta, o alarido da guerra. 20 Proclama-se destruição sobre *Sl 42.7;Ez 7.26destruição, porque despojada está *Jr 4.27a terra toda; de repente, são *Jr 10.20destruídas as minhas tendas, e, num momento, as minhas cortinas. 21 Até quando verei *Jr 4.6o estandarte e ouvirei a voz da trombeta? 22 *Jr 5.4,21;10.8Pois o meu povo é néscio, a mim *Jr 2.8não me conhecem; são filhos insensatos e não têm entendimento; sábios são *Jr 9.3;13.23;Rm 16.19para fazerem o mal, porém não sabem fazer o bem.

23 Olhei para a terra, e eis que era *Gn 1.2;Is 24.19sem forma e vazia; e *Jr 4.28para os céus, e não havia neles luz. 24 Olhei para os montes, e eis que *Jr 10.10;Is 5.25;Ez 38.20tremiam, e todos os outeiros se agitavam. 25 Olhei, e eis que não havia homem, e todas *Jr 9.10;12.4;Sf 1.3as aves do céu tinham fugido. 26 Olhei, e eis que *Jr 9.10a terra de jardins era um deserto, e todas as suas cidades estavam demolidas diante de Jeová e diante do ardor da sua ira.

27 Pois assim diz Jeová: Desolada ficará *Jr 12.11-12;25.11a terra toda; contudo, *Jr 5.10,18;30.11;46.28não a destruirei totalmente. 28 Por isso, *Jr 12.4,11;14.2;Os 4.3pranteará a terra, e *Is 5.30;50.3;Jl 2.30-31se enegrecerão os céus de cima; porque *Jr 23.20;30.24;Nm 23.19falei, resolvi e não me arrependi, nem disso desistirei. 29 *Jr 6.23Foge a cidade toda por causa do tumulto dos cavaleiros e flecheiros; *Jr 16.16;Is 2.19-21entram os homens nas ramadas e trepam pelos penhascos; *Jr 4.7todas as cidades ficam desamparadas, e ninguém habita nelas. 30 Tu, sendo despojada, *Jr 13.21;Is 10.3;20.6que farás? Embora te vistas de escarlate, embora te enfeites de adornos de ouro, embora *2Rs 9.30;Ez 23.40pintes os teus olhos com o antimônio, em vão te enfeitas; desprezam-te *Jr 22.20,22;Ez 23.9-10,22os teus amantes, procuram tirar-te a vida. 31 Pois ouvi uma voz como *Jr 13.21;22.23;30.6a duma mulher que está de parto, angústia como a de quem dá à luz o seu primogênito, a voz da filha de Sião, que *Is 42.14está ofegante, *Is 1.15;Lm 1.17que estende as mãos, dizendo: Ai de mim agora! Porque a minha alma desfalece por causa dos assassinos.