1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
1 人屡次受责备， 仍然硬着颈项， 他必突然毁灭， 无法挽救。
2 义人增多的时候， 人民就喜乐； 恶人掌权的时候， 人民就叹息。
3 喜爱智慧的， 使父亲喜乐； 亲近妓女的， 耗尽家财。
4 君王以公正使国坚立； 收受贿赂的， 使国覆亡。
5 谄媚邻舍的人， 是在他的脚下张设网罗。
6 恶人因为过犯， 陷于网罗； 义人却欢呼喜乐。
7 义人关注穷人的冤情； 恶人却不分辨实情。
8 好讥笑人的煽动全城骚乱， 智慧人却止息众怒。
9 智慧人与愚妄人争讼， 愚妄人只会咆哮或嘲笑， 总不能安静。
10 好流人血的恨恶完全人， 并寻索正直人的性命。
11 愚昧人把怒气尽情发泄， 智慧人却抑制怒气。
12 如果掌权者听信谎言， 他所有的臣仆必都是坏人。
13 世上有穷人， 也有欺压人的， 两者的眼睛都蒙耶和华光照。
14 如果君王诚实地审判穷人； 他的国位必永远坚立。
15 杖责和管教能使人有智慧， 放纵的孩子使母亲蒙羞。
16 恶人增多的时候， 过犯也必增多； 义人必看见他们倾覆。
17 管教你的儿子， 他必使你得安息； 也必使你的心得喜乐。
18 没有启示， 人民就没有法纪； 遵守律法的， 就为有福。
19 只用言语， 不能使奴仆受管教； 他虽然明白， 却没有反应。
20 你见过言语急躁的人吗？愚昧人比他更有指望。
21 如果人从小娇纵仆人， 结果必带来忧愁。
22 容易发怒的人， 引起纷争； 脾气暴烈的人， 多有过犯。
23 人的骄傲必使他卑微； 心里谦卑的， 必得尊荣。
24 与盗贼分赃的， 是恨恶自己的性命； 他虽然听见要他起誓作证的声音， 却不说话。
25 惧怕人的， 必陷入网罗； 倚靠耶和华的， 必得安全。
26 很多人求掌权者的情面， 但各人的判决是出于耶和华。
27 不义的人是义人所厌恶的； 行为正直的人是恶人所厌恶的。