1 Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.
2 A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.
3 Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.
4 A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.
5 A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.
6 Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.
7 A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.
8 A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.
9 A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.
10 Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.
11 Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.
12 Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.
13 Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.
14 A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.
15 A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.
16 A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.
17 Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.
18 Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.
19 A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]
20 Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.
21 Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.
22 A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.
23 Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.
24 Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.
25 Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.
26 A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.
27 Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.
28 A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.
29 A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.
1 Better is a poor {man} that walketh in his integrity, than he that is perverse in his lips, and is a fool.
2 Also that a person be without knowledge is not good; and he that hasteth with his feet maketh false steps.
3 The folly of man distorteth his way, and his heart is irritated against Jehovah.
4 Wealth addeth many friends; but the poor is separated from his friend.
5 A false witness shall not be held innocent, and he that uttereth lies shall not escape.
6 Many court the favour of a noble; and every one is friend to a man that giveth.
7 All the brethren of a poor {man} hate him; how much more do his friends go far from him: he pursueth {them} with words, -they are not {to be found}.
8 He that getteth sense loveth his own soul; he that keepeth understanding shall find good.
9 A false witness shall not be held innocent, and he that uttereth lies shall perish.
10 Good living beseemeth not a fool; how much less for a servant to have rule over princes.
11 The discretion of a man maketh him slow to anger, and it is his glory to pass over a transgression.
12 The king's displeasure is as the roaring of a lion; but his favour is as dew upon the grass.
13 A foolish son is the calamity of his father; and the contentions of a wife are a continual dropping.
14 House and wealth are an inheritance from fathers; but a prudent wife is from Jehovah.
15 Slothfulness casteth into a deep sleep, and the idle soul shall suffer hunger.
16 He that keepeth the commandment keepeth his soul; he that is careless of his ways shall die.
17 He that is gracious to the poor lendeth unto Jehovah; and what he hath bestowed will he repay unto him.
18 Chasten thy son, seeing there is hope; but set not thy soul upon killing him.
19 A man of great wrath shall suffer punishment; for if thou deliver {him}, yet thou must do it again.
20 Hear counsel, and receive instruction, that thou mayest be wise in thy latter end.
21 Many are the thoughts in a man's heart, but the counsel of Jehovah, that doth stand.
22 The charm of a man is his kindness; and a poor {man} is better than a liar.
23 The fear of Jehovah {tendeth} to life, and he {that hath it} shall rest satisfied without being visited with evil.
24 A sluggard burieth his hand in the dish, and will not even bring it to his mouth again.
25 Smite a scorner, and the simple will beware; reprove the intelligent, and he will understand knowledge.
26 He that ruineth {his} father and chaseth away {his} mother is a son that causeth shame and bringeth reproach.
27 Cease, my son, to hear the instruction which causeth to stray from the words of knowledge.
28 A witness of Belial scorneth judgment, and the mouth of the wicked swalloweth down iniquity.
29 Judgments are prepared for scorners, and stripes for the back of the foolish.