1 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
1 He that being often reproved hardeneth his neck, shall suddenly be destroyed, and without remedy.
2 When the righteous increase, the people rejoice; but when the wicked beareth rule, the people mourn.
3 Whoso loveth wisdom rejoiceth his father; but he that is a companion of harlots destroyeth {his} substance.
4 A king by just judgment establisheth the land; but he that taketh gifts overthroweth it.
5 A man that flattereth his neighbour spreadeth a net for his steps.
6 In the transgression of an evil man there is a snare; but the righteous shall sing and rejoice.
7 The righteous taketh knowledge of the cause of the poor; the wicked understandeth not knowledge.
8 Scornful men set the city in a flame; but the wise turn away anger.
9 If a wise man contendeth with a fool, whether he rage or laugh, {he} hath no rest.
10 The bloodthirsty hate the perfect, but the upright care for his soul.
11 A fool uttereth all his mind; but a wise {man} keepeth it back.
12 If a ruler hearken to lying words, all his servants are wicked.
13 The indigent and the oppressor meet together; Jehovah lighteneth the eyes of them both.
14 A king that faithfully judgeth the poor, his throne shall be established for ever.
15 The rod and reproof give wisdom; but a child left {to himself} bringeth his mother to shame.
16 When the wicked increase, transgression increaseth; but the righteous shall see their fall.
17 Chasten thy son, and he shall give thee rest, and shall give delight unto thy soul.
18 Where there is no vision the people cast off restraint; but happy is he that keepeth the law.
19 A servant is not corrected by words: he understandeth indeed, but he will not answer.
20 Hast thou seen a man hasty in his words? there is more hope of a fool than of him.
21 He that delicately bringeth up his servant from a child, shall in the end have him as a son.
22 An angry man exciteth contention; and a furious man aboundeth in transgression.
23 A man's pride bringeth him low; but the humble in spirit shall obtain honour.
24 Whoso shareth with a thief hateth his own soul: he heareth the adjuration, and declareth not.
25 The fear of man bringeth a snare; but whoso putteth his confidence in Jehovah is protected.
26 Many seek the ruler's face; but a man's right judgment is from Jehovah.
27 An unjust man is an abomination to the righteous; and he that is of upright way is an abomination to the wicked {man}.