1 Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.
2 Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.
3 Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.
4 Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;
5 Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.
6 A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.
7 [Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.
8 Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.
9 [Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.
10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.
11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.
12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!
13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!
14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.
15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.
16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.
17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.
18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,
19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!
20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.
21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.
22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.
23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.
24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.
25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.
26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.
27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.
28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.
1 As snow in summer, and as rain in harvest, so honour beseemeth not a fool.
2 As the sparrow for flitting about, as the swallow for flying, so a curse undeserved shall not come.
3 A whip for the horse, a bridle for the ass, and a rod for the back of fools.
4 Answer not a fool according to his folly, lest thou also be like unto him.
5 Answer a fool according to his folly, lest he be wise in his own eyes.
6 He that sendeth a message by the hand of a fool cutteth off {his own} feet, {and} drinketh damage.
7 The legs of the lame hang loose; so is a proverb in the mouth of fools.
8 As a bag of gems in a stoneheap, so is he that giveth honour to a fool.
9 {As} a thorn goeth up into the hand of a drunkard, so is a proverb in the mouth of fools.
10 A master roughly worketh every one: he both hireth the fool and hireth passers-by.
11 As a dog turneth back to its vomit, {so} a fool repeateth his folly.
12 Hast thou seen a man wise in his own eyes? There is more hope of a fool than of him.
13 The sluggard saith, There is a fierce lion in the way; a lion is in the midst of the streets!
14 {As} the door turneth upon its hinges, so the sluggard upon his bed.
15 The sluggard burieth his hand in the dish: it wearieth him to bring it again to his mouth.
16 A sluggard is wiser in his own eyes than seven {men} that answer discreetly.
17 He that passing by vexeth himself with strife belonging not to him, is {like} one that taketh a dog by the ears.
18 As a madman who casteth firebrands, arrows, and death,
19 so is a man that deceiveth his neighbour, and saith, Am I not in sport?
20 Where no wood is, the fire goeth out; and where there is no talebearer, the contention ceaseth.
21 {As} coals for hot coals, and wood for fire, so is a contentious man to inflame strife.
22 The words of a talebearer are as dainty morsels, and they go down into the innermost parts of the belly.
23 Ardent lips, and a wicked heart, are {as} an earthen vessel overlaid with silver dross.
24 He that hateth dissembleth with his lips, but he layeth up deceit within him:
25 when his voice is gracious, believe him not, for there are seven abominations in his heart.
26 Though {his} hatred is covered by dissimulation, his wickedness shall be made manifest in the congregation.
27 Whoso diggeth a pit shall fall therein; and he that rolleth a stone, it shall return upon him.
28 A lying tongue hateth those that are injured by it, and a flattering mouth worketh ruin.