1 Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.

2 Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.

3 A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.

4 A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.

5 A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.

6 Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.

7 A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.

8 A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.

9 Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.

10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.

11 Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.

12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.

13 A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.

14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.

15 Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.

16 Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.

17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.

18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.

19 A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.

20 A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

21 Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.

22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.

23 A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.

24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.

25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.

26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.

27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.

28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.

1 The wicked flee when no man pursueth; but the righteous are bold as a lion.

2 By the transgression of a land many are the princes thereof; but by a man of understanding {and} of knowledge, {its} stability is prolonged.

3 A poor man who oppresseth the helpless is a sweeping rain which leaveth no food.

4 They that forsake the law praise the wicked; but such as keep the law contend with them.

5 Evil men understand not judgment; but they that seek Jehovah understand everything.

6 Better is the poor that walketh in his integrity, than he that is perverse, double in ways, though he be rich.

7 Whoso observeth the law is a son that hath understanding; but he that is a companion of profligates bringeth shame to his father.

8 He that by usury and unjust gain increaseth his substance gathereth it for him that is gracious to the poor.

9 He that turneth away his ear from hearing the law, even his prayer is an abomination.

10 Whoso causeth the upright to go astray in an evil way, shall himself fall into his own pit; but the perfect shall inherit good.

11 A rich man is wise in his own eyes; but the poor that hath understanding searcheth him out.

12 When the righteous triumph, there is great glory; but when the wicked rise, men conceal themselves.

13 He that covereth his transgressions shall not prosper; but whoso confesseth and forsaketh {them} shall obtain mercy.

14 Happy is the man that feareth always; but he that hardeneth his heart shall fall into evil.

15 A roaring lion, and a ranging bear, is a wicked ruler over a poor people.

16 The prince void of intelligence is also a great oppressor: he that hateth covetousness shall prolong {his} days.

17 A man laden with the blood of {any} person, fleeth to the pit: let no man stay him.

18 Whoso walketh in integrity shall be saved; but he that is perverted in {his} double ways, shall fall in one {of them}.

19 He that tilleth his land shall be satisfied with bread; but he that followeth the worthless shall have poverty enough.

20 A faithful man aboundeth with blessings; but he that maketh haste to be rich shall not be innocent.

21 To have respect of persons is not good; but for a piece of bread will a man transgress.

22 He that hath an evil eye hasteth after wealth, and knoweth not that poverty shall come upon him.

23 He that rebuketh a man shall afterwards find more favour than he that flattereth with the tongue.

24 Whoso robbeth his father and his mother, and saith, It is no transgression, the same is the companion of a destroyer.

25 He that is puffed up in soul exciteth contention; but he that relieth upon Jehovah shall be made fat.

26 He that confideth in his own heart is a fool; but whoso walketh wisely, he shall be delivered.

27 He that giveth unto the poor shall not lack; but he that withdraweth his eyes shall have many a curse.

28 When the wicked rise, men hide themselves; but when they perish, the righteous increase.