1 Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]
2 Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3 Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.
4 A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?
5 Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6 Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.
7 A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.
8 Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.
9 [Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]
10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.
17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.
18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.
19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.
20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.
21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.
22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.
23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?
25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:
26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,
27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.
1 Boast not thyself of to-morrow, for thou knowest not what a day will bring forth.
2 Let another praise thee, and not thine own mouth; a stranger, and not thine own lips.
3 A stone is heavy, and the sand weighty; but a fool's vexation is heavier than them both.
4 Fury is cruel, and anger is outrageous; but who is able to stand before jealousy?
5 Open rebuke is better than hidden love.
6 Faithful are the wounds of a friend; but the kisses of an enemy are profuse.
7 The full soul trampleth on a honeycomb; but to the hungry soul every bitter thing is sweet.
8 As a bird that wandereth from her nest, so is a man that wandereth from his place.
9 Ointment and perfume rejoice the heart; and the sweetness of one's friend is {the fruit} of hearty counsel.
10 Thine own friend, and thy father's friend, forsake not; and go not into thy brother's house in the day of thy calamity: better is a neighbour that is near than a brother far off.
11 Be wise, my son, and make my heart glad, that I may have wherewith to answer him that reproacheth me.
12 A prudent {man} seeth the evil, {and} hideth himself; the simple pass on, {and} are punished.
13 Take his garment that is become surety {for} another, and hold him in pledge for a strange woman.
14 He that blesseth his friend with a loud voice, rising early in the morning, it shall be reckoned a curse to him.
15 A continual dropping on a very rainy day and a contentious woman are alike:
16 whosoever will restrain her restraineth the wind, and his right hand encountereth oil.
17 Iron is sharpened by iron; so a man sharpeneth the countenance of his friend.
18 Whoso keepeth the fig-tree shall eat the fruit thereof; and he that guardeth his master shall be honoured.
19 As {in} water face {answereth} to face, so the heart of man to man.
20 Sheol and destruction are insatiable; so the eyes of man are never satisfied.
21 The fining-pot is for silver, and the furnace for gold; so let a man be to the mouth that praiseth him.
22 If thou shouldest bray a fool in a mortar among wheat with a pestle, yet will not his folly depart from him.
23 Be well acquainted with the appearance of thy flocks; look well to thy herds:
24 for wealth is not for ever; and doth the crown {endure} from generation to generation?
25 The hay is removed, and the tender grass sheweth itself, and herbs of the mountains are gathered in.
26 The lambs are for thy clothing, and the goats are the price of a field;
27 and there is goats' milk enough for thy food, for the food of thy household, and sustenance for thy maidens.