1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerõsödnek nevezd,
5 Hogy megõrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az õ beszédivel hizelkedõ idegentõl.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menõ úton lépeget,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.
10 És ímé, egy asszony eleibe jõ, paráznának öltözetében, álnok az õ elméjében.
11 Mely csélcsap és vakmerõ, a kinek házában nem maradhatnak meg az õ lábai.
12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 És megragadá õt és megcsókolá õt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Azért jövék ki elõdbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésû szõnyegekkel.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 No foglaljuk magunkat bõségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Egy erszény pénzt võn kezéhez; holdtöltére jõ haza.
21 [És] elhiteté õt az õ mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá õt.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítõ békóba;
23 Mígnem átjárja a nyíl az õ máját. Miképen siet a madár a tõrre, és nem tudja, hogy az az õ élete ellen van.
24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.
27 Sírba vívõ út az õ háza, a mely levisz a halálnak hajlékába.
1 My son, keep my words, and lay up my commandments with thee.
2 Keep my commandments, and live; and my teaching, as the apple of thine eye.
3 Bind them upon thy fingers, write them upon the tablet of thy heart.
4 Say unto wisdom, Thou art my sister, and call intelligence {thy} kinswoman:
5 that they may keep thee from the strange woman, from the stranger who flattereth with her words.
6 For at the window of my house, I looked forth through my lattice,
7 and I beheld among the simple ones, I discerned among the sons, a young man void of understanding,
8 passing through the street near her corner; and he went the way to her house,
9 in the twilight, in the evening of the day, in the blackness of night and the darkness.
10 And behold, there met him a woman in the attire of a harlot, and subtle of heart.
11 She is clamorous and unmanageable; her feet abide not in her house:
12 now without, now in the broadways, -and she lieth in wait at every corner.
13 And she caught him and kissed him, and with an impudent face said unto him,
14 I have peace-offerings with me; this day have I paid my vows:
15 therefore came I forth to meet thee, to seek earnestly thy face, and I have found thee.
16 I have decked my bed with tapestry coverlets of variegated linen from Egypt;
17 I have perfumed my couch with myrrh, aloes, and cinnamon.
18 Come, let us revel in love until the morning, let us delight ourselves with loves.
19 For the husband is not at home, he is gone a long journey;
20 he hath taken the money-bag with him, he will come home on the day of the full moon.
21 With her much enticement she beguiled him; with the smoothness of her lips she constrained him.
22 He went after her straightway, as an ox goeth to the slaughter, and as stocks {serve} for the correction of the fool;
23 till an arrow strike through his liver: as a bird hasteth to the snare, and knoweth not that it is for its life.
24 And now, ye sons, hearken unto me, and attend to the words of my mouth.
25 Let not thy heart decline to her ways, go not astray in her paths:
26 for she hath cast down many wounded, and all slain by her were strong.
27 Her house is the way to Sheol, going down to the chambers of death.