1 Voici, mon œil a vu toutes ces choses, [et] mon oreille les a ouïes et entendues.

2 Comme vous les savez, je les sais aussi; je ne vous suis pas inférieur.

3 Mais je parlerai au Tout-puissant, et je prendrai plaisir à dire mes raisons au [Dieu] Fort.

4 Et certes vous inventez des mensonges; vous êtes tous des médecins inutiles.

5 Plût à Dieu que vous demeurassiez entièrement dans le silence; et cela vous serait réputé à sagesse.

6 Ecoutez donc maintenant mon raisonnement, et soyez attentifs à la défense de mes lèvres :

7 Allégueriez-vous des choses injustes, en faveur du [Dieu] Fort, et diriez-vous quelque fausseté pour lui?

8 Ferez-vous acception de sa personne, si vous plaidez la cause du [Dieu] Fort?

9 Vous en prendra-t-il bien, s'il vous sonde? vous jouerez-vous de lui, comme on se joue d'un homme [mortel]?

10 Certainement il vous censurera, si même en secret vous faites acception de personnes.

11 Sa majesté ne vous épouvantera-t-elle point? et sa frayeur ne tombera-t-elle point sur vous?

12 Vos discours mémorables sont des sentences de cendre, et vos éminences sont des éminences de boue.

13 Taisez-vous devant moi, et que je parle; et qu'il m'arrive ce qui pourra.

14 Pourquoi porté-je ma chair entre mes dents, et tiens-je mon âme entre mes mains?

15 Voilà, qu'il me tue, je ne laisserai pas d'espérer [en lui]; et je défendrai ma conduite en sa présence.

16 Et qui plus est, il sera lui-même ma délivrance; mais l'hypocrite ne viendra point devant sa face.

17 Ecoutez attentivement mes discours, et prêtez l'oreille à ce que je vais vous déclarer.

18 Voilà, aussitôt que j'aurai déduit par ordre mon droit, je sais que je serai justifié.

19 Qui est-ce qui veut disputer contre moi? car maintenant si je me tais, je mourrai.

20 Seulement ne me fais point ces deux choses, [et] alors je ne me cacherai point devant ta face;

21 Retire ta main de dessus moi, et que ta frayeur ne me trouble point.

22 Puis appelle-moi, et je répondrai; ou bien je parlerai, et tu me répondras.

23 Combien ai-je d'iniquités et de péchés? Montre-moi mon crime et mon péché.

24 Pourquoi caches-tu ta face, et me tiens-tu pour ton ennemi?

25 Déploieras-tu tes forces contre une feuille que le vent emporte? poursuivras-tu du chaume tout sec?

26 Que tu donnes contre moi des arrêts d'amertume, et que tu me fasses porter la peine des péchés de ma jeunesse?

27 Et que tu mettes mes pieds aux ceps, et observes tous mes chemins? et que tu suives les traces de mes pieds?

28 Car celui [que tu poursuis de cette manière,] s'en va par pièces comme du bois vermoulu, et comme une robe que la teigne a rongée.

1 Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

2 A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.

4 Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

5 Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

6 Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

7 Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?

8 Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

9 Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?

10 Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

11 Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?

12 A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

13 Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

15 Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!

16 Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

17 Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

18 Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

19 Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

20 Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.

21 Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

22 Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

23 Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

24 Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

25 A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

26 Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

27 Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

28 Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.