1 Mes esprits se dissipent, mes jours vont être éteints, le sépulcre [m'attend].

2 Certes il n'y a que des moqueurs auprès de moi, et mon œil veille toute la nuit dans les chagrins qu'ils me font.

3 Donne-moi, je te prie, [donne-moi] une caution auprès de toi; [mais] qui est-ce qui me touchera dans la main?

4 Car tu as caché à leur cœur l'intelligence, c'est pourquoi tu ne les élèveras point.

5 Et les yeux même des enfants de celui qui parle avec flatterie à ses intimes amis, seront consumés.

6 Il m'a mis pour être la fable des peuples, et je suis [comme] un tambour devant eux.

7 Mon œil est terni de dépit, et tous les membres de mon corps sont comme une ombre.

8 Les hommes droits seront étonnés de ceci, et l'innocence se réveillera contre l'hypocrite.

9 Toutefois le juste se tiendra ferme dans sa voie, et celui qui a les mains nettes, se renforcera.

10 Retournez donc vous tous, et revenez, je vous prie; car je ne trouve point de sage entre vous.

11 Mes jours sont passés, mes desseins sont rompus, [et] les pensées de mon cœur [sont dissipées].

12 On me change la nuit en jour, et on fait que la lumière se trouve proche des ténèbres.

13 Certes je n'ai plus à attendre que le sépulcre, qui va être ma maison; j'ai dressé mon lit dans les ténèbres.

14 J'ai crié à la fosse : tu es mon père; et aux vers : vous êtes ma mère et ma sœur.

15 Et où seront les choses que j'ai attendues, et qui est-ce qui verra ces choses qui ont été le sujet de mon attente?

16 Elles descendront au fond du sépulcre; certes elles reposeront ensemble [avec moi] dans la poussière.

1 Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.

2 Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?

3 Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.

4 A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

5 Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.

6 A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

7 Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

8 Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.

9 Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?

15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

16