1 Elihu continua [de parler], et dit :
2 Attends-moi un peu, et je te montrerai qu'il y a encore d'autres raisons pour la cause de Dieu.
3 Je tirerai de loin mes raisons, et je défendrai la justice de celui qui m'a fait.
4 Car certainement il n'y aura rien de faux en tout ce que je dirai, et celui qui est avec toi, est infaillible dans ses raisons.
5 Voilà, Dieu est plein de force, mais il ne dédaigne personne, encore qu'il soit puissant de force de cœur.
6 Il ne laisse point vivre le méchant, et il fait justice aux affligés.
7 Il ne retire point ses yeux de dessus le juste, même [il place les justes] sur le trône avec les Rois, et les [y] fait asseoir pour toujours, et ils sont élevés.
8 Que s'ils sont liés de chaînes, et s'ils sont prisonniers dans les liens de l'affliction,
9 Il leur montre ce qu'ils ont fait, et il [leur fait connaître] que leurs péchés se sont augmentés.
10 Alors il leur ouvre l'oreille pour les rendre sages; et il leur dit, qu'ils se détournent de l'iniquité.
11 S'ils l'écoutent, et le servent, ils achèveront heureusement leurs jours, et leurs années dans les plaisirs;
12 Mais s'ils n'écoutent point, ils passeront par le fil de l'épée, et ils expireront pour n'avoir pas été sages.
13 Et ceux qui sont hypocrites en leur cœur, attirent sur eux la colère; ils ne crieront point quand il les aura liés.
14 Leur personne mourra étant encore dans sa vigueur; et leur vie finira parmi ceux qui se prostituent à la paillardise.
15 [Mais] il tire l'affligé hors de son affliction, et il lui ouvre l'oreille dans l'oppression.
16 C'est pourquoi il t'eût tiré hors de l'angoisse, pour te mettre au large, il n'y eût eu rien qui t'eût serré, et ta table eût été toute couverte de viandes grasses.
17 Or tu as rempli le jugement du méchant, mais le jugement et le droit subsisteront.
18 Certainement [Dieu] est irrité; prends garde qu'il ne te plonge dans l'affliction, car il n'y aura point alors de rançon si grande, qu'elle puisse te délivrer.
19 Ferait-il quelque cas de tes richesses? il ne ferait aucun cas ni de ton or, ni de toute ta grande puissance.
20 Ne soupire point après la nuit en laquelle les peuples s'évanouissent de leur place;
21 Et garde-toi de retourner à l'iniquité ; car tu en as fait le choix, pour t'être affligé comme tu as fait.
22 Voici, le [Dieu] Fort élève les hommes par sa puissance; [et] qui est-ce qui enseignerait comme lui?
23 Qui est-ce qui lui a prescrit le chemin qu'il devait tenir? et qui lui a dit : Tu as fait une injustice?
24 Souviens-toi de célébrer son ouvrage, que les hommes voient.
25 Tout homme le voit, chacun l'aperçoit de loin.
26 Voici, le [Dieu] Fort est grand, et nous ne le connaissons point; et quant au nombre de ses années, on ne le peut sonder.
27 Parce qu'il met les eaux en petites gouttes, elles répandent la pluie selon la vapeur qui la contient.
28 Et les nuées la font distiller et dégoutter sur les hommes en abondance.
29 Et qui pourrait comprendre la [grande] étendue de la nuée, et le son éclatant de son tabernacle?
30 Voilà, il étend sa lumière sur elle, et il couvre le fond de la mer.
31 Or c'est par ces choses-là qu'il juge les peuples, [et] qu'il donne des vivres en abondance.
32 Il tient caché dans les paumes de ses mains le feu étincelant, et il lui donne ses ordres à l'égard de ce qui se présente à sa rencontre.
33 Son bruit en porte les nouvelles, [et] il y a de la fureur contre celle qui monte [à qui gagnera la place].
1 És folytatá Elihu, és monda:
2 Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.
3 Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.
4 Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.
5 Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.
6 Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.
7 Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.
8 És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:
9 Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].
10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:
11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.
12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.
13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.
14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.
15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.
16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;
17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.
18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.
19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!
20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.
21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.
22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?
23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?
24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!
25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.
26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.
27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,
28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.
29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?
30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.
31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.
32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.
33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]