1 Alors Eliphas Témanite prit la parole, et dit :

2 L'homme apportera-t-il quelque profit au [Dieu] Fort ? c'est plutôt à soi-même que l'homme sage apporte du profit.

3 Le Tout-puissant reçoit-il quelque plaisir, si tu es juste? ou quelque gain, si tu marches dans l'intégrité?

4 Te reprend-il, [et] entre-t-il avec toi en jugement pour la crainte qu'il ait de toi?

5 Ta méchanceté n'est-elle pas grande? et tes injustices ne sont-elles pas sans fin?

6 Car tu as pris sans raison le gage de tes frères; tu as ôté la robe à ceux qui étaient nus.

7 Tu n'as pas donné de l'eau à boire à celui qui était fatigué [du chemin]; tu as refusé ton pain à celui qui avait faim.

8 La terre était à l'homme puissant, et celui qui était respecté y habitait.

9 Tu as envoyé les veuves vides, et les bras des orphelins ont été cassés.

10 C'est pour cela que les filets sont tendus autour de toi, et qu'une frayeur subite t'épouvante.

11 Et les ténèbres [sont autour de toi], tellement que tu ne vois point; et le débordement des eaux te couvre.

12 Dieu n'habite-t-il pas au plus haut des cieux? Regarde donc la hauteur des étoiles; [et] combien elles sont élevées.

13 Mais tu as dit : Qu'est-ce que le [Dieu] Fort connaît? Jugera-t-il au travers des nuées obscures?

14 Les nuées nous cachent à ses yeux, et il ne voit rien, il se promène sur le tour des cieux.

15 [Mais] n'as-tu pas pris garde au vieux chemin dans lequel les hommes injustes ont marché?

16 [Et n'as-tu pas pris garde] qu'ils ont été retranchés avant le temps; et que ce sur quoi ils se fondaient s'est écoulé comme un fleuve.

17 Ils disaient au [Dieu] Fort : Retire-toi de nous. Mais qu'est-ce que leur faisait le Tout-puissant?

18 Il avait rempli leur maison de biens. Que le conseil des méchants soit [donc] loin de moi!

19 Les justes le verront, et s'en réjouiront, et l'innocent se moquera d'eux.

20 Certainement notre état n'a point été aboli, mais le feu a dévoré leur excellence.

21 Attache-toi à lui, je te prie, et demeure en repos, par ce moyen il t'arrivera du bien.

22 Reçois, je te prie, la loi de sa bouche, et mets ses paroles en ton cœur.

23 Si tu retournes au Tout-puissant, tu seras rétabli. Chasse l'iniquité loin de ta tente.

24 Et tu mettras l'or sur la poussière, et l'or d'Ophir sur les rochers des torrents.

25 Et le Tout-puissant sera ton or, et l'argent de tes forces.

26 Car alors tu trouveras tes délices dans le Tout-puissant, et tu élèveras ton visage vers Dieu.

27 Tu le fléchiras par tes prières, et il t'exaucera, et tu lui rendras tes vœux.

28 Si tu as quelque dessein, il te réussira, et la lumière resplendira sur tes voies.

29 Quand on aura abaissé quelqu'un, et que tu auras dit : Qu'il soit élevé; alors [Dieu] délivrera celui qui tenait les yeux baissés.

30 Il délivrera celui qui n'est pas innocent, et il sera délivré par la pureté de tes mains.

1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2 Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

3 Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4 A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

5 Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

8 A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11 Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12 Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14 Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

15 Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16 A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17 A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18 Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

21 Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

22 Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

24 Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.