1 Alors ces trois hommes cessèrent de répondre à Job, parce qu'il se croyait un homme juste.2 Et Elihu fils de Barakéel, Buzite, de la famille de Ram, fut embrasé de colère contre Job, parce qu'il se justifiait plus qu'il [ne justifiait] Dieu.3 Sa colère fut aussi embrasée contre ses trois amis, parce qu'ils n'avaient pas trouvé de quoi répondre, et toutefois ils avaient condamné Job.4 Or Elihu avait attendu que Job eût parlé, à cause qu'ils étaient tous plus âgés que lui.5 Mais Elihu voyant qu'il n'y avait aucune réponse dans la bouche de ces trois hommes, il fut embrasé de colère.6 C'est pourquoi Elihu fils de Barakéel Buzite prit la parole, et dit : Je suis moins âgé que vous, et vous êtes fort vieux; c'est pourquoi j'ai eu peur et j'ai craint de vous dire mon avis.7 Je disais [en moi-même]; les jours parleront, et le grand nombre des années fera connaître la sagesse.8 L'esprit est bien en l'homme, mais c'est l'inspiration du Tout-puissant qui les rend intelligents.9 Les grands ne sont pas [toujours] sages, et les anciens n'entendent pas [toujours] le droit.10 C'est pourquoi je dis : Ecoute-moi, et je dirai aussi mon avis.11 Voici, j'ai attendu que vous eussiez parlé; j'ai prêté l'oreille à tout ce que vous avez voulu faire entendre, jusqu'à ce que vous avez eu examiné les discours.12 Je vous ai, dis-je, bien considérés, et voilà, il n'y a pas un de vous qui ait convaincu Job, et qui ait répondu à ses discours.13 Afin qu'il ne vous arrive pas de dire : Nous avons trouvé la sagesse; [savoir], que c'est le [Dieu] Fort qui le poursuit, et non point un homme.14 Or [comme] ce n'est pas contre moi qu'il a arrangé ses discours, ce ne sera pas aussi selon vos paroles, que je lui répondrai.15 Ils ont été étonnés, ils n'ont plus rien répondu, on leur a fait perdre la parole.16 Et j'ai attendu jusqu'à ce qu'ils n'ont plus rien dit; car ils sont demeurés muets, et ils n'ont plus répliqué;17 Je répondrai [donc] pour moi et je dirai mon avis.18 Car je suis gros de parler, et l'esprit dont je me sens rempli, me presse.19 Voici, mon ventre est comme [un vaisseau] de vin qui n'a point d'air; et il crèverait comme des vaisseaux neufs.20 Je parlerai donc, et je me mettrai au large; j'ouvrirai mes lèvres, et je répondrai.21 A Dieu ne plaise que j'aie acception des personnes, je n'userai point de mots couverts en parlant à un homme.22 Car je ne sais point user de mots couverts; celui qui m'a fait m'enlèverait tout aussitôt.

1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.3 De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.19 Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.20 Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!