1 Alors ces trois hommes cessèrent de répondre à Job, parce qu'il se croyait un homme juste.

2 Et Elihu fils de Barakéel, Buzite, de la famille de Ram, fut embrasé de colère contre Job, parce qu'il se justifiait plus qu'il [ne justifiait] Dieu.

3 Sa colère fut aussi embrasée contre ses trois amis, parce qu'ils n'avaient pas trouvé de quoi répondre, et toutefois ils avaient condamné Job.

4 Or Elihu avait attendu que Job eût parlé, à cause qu'ils étaient tous plus âgés que lui.

5 Mais Elihu voyant qu'il n'y avait aucune réponse dans la bouche de ces trois hommes, il fut embrasé de colère.

6 C'est pourquoi Elihu fils de Barakéel Buzite prit la parole, et dit : Je suis moins âgé que vous, et vous êtes fort vieux; c'est pourquoi j'ai eu peur et j'ai craint de vous dire mon avis.

7 Je disais [en moi-même]; les jours parleront, et le grand nombre des années fera connaître la sagesse.

8 L'esprit est bien en l'homme, mais c'est l'inspiration du Tout-puissant qui les rend intelligents.

9 Les grands ne sont pas [toujours] sages, et les anciens n'entendent pas [toujours] le droit.

10 C'est pourquoi je dis : Ecoute-moi, et je dirai aussi mon avis.

11 Voici, j'ai attendu que vous eussiez parlé; j'ai prêté l'oreille à tout ce que vous avez voulu faire entendre, jusqu'à ce que vous avez eu examiné les discours.

12 Je vous ai, dis-je, bien considérés, et voilà, il n'y a pas un de vous qui ait convaincu Job, et qui ait répondu à ses discours.

13 Afin qu'il ne vous arrive pas de dire : Nous avons trouvé la sagesse; [savoir], que c'est le [Dieu] Fort qui le poursuit, et non point un homme.

14 Or [comme] ce n'est pas contre moi qu'il a arrangé ses discours, ce ne sera pas aussi selon vos paroles, que je lui répondrai.

15 Ils ont été étonnés, ils n'ont plus rien répondu, on leur a fait perdre la parole.

16 Et j'ai attendu jusqu'à ce qu'ils n'ont plus rien dit; car ils sont demeurés muets, et ils n'ont plus répliqué;

17 Je répondrai [donc] pour moi et je dirai mon avis.

18 Car je suis gros de parler, et l'esprit dont je me sens rempli, me presse.

19 Voici, mon ventre est comme [un vaisseau] de vin qui n'a point d'air; et il crèverait comme des vaisseaux neufs.

20 Je parlerai donc, et je me mettrai au large; j'ouvrirai mes lèvres, et je répondrai.

21 A Dieu ne plaise que j'aie acception des personnes, je n'userai point de mots couverts en parlant à un homme.

22 Car je ne sais point user de mots couverts; celui qui m'a fait m'enlèverait tout aussitôt.

1 Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:

2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

3 De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.

5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.

6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!

14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.

16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.

19 Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.

20 Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!