1 Mon cœur même à cause de cela est en émotion, et sort [comme] de sa place.

2 Ecoutez attentivement et en tremblant le bruit qu'il fait, et le son éclatant qui sort de sa bouche.

3 Il le fait aller sous tous les cieux, et son feu étincelant jusqu'aux extrémités de la terre.

4 Après lui s'élève un grand bruit ; il tonne de sa voix magnifique, et il ne tarde point après que sa voix a été ouïe.

5 Le [Dieu] Fort tonne prodigieusement par sa voix, [et] il fait des choses grandes, que nous ne saurions comprendre.

6 Car il dit à la neige : Sois sur la terre; et [il le dit aussi] à l'ondée de la pluie, à l'ondée, dis-je, des pluies de sa force.

7 Alors il fait que chacun se renferme chez soi pour reconnaître tous les gens qu'il a à son ouvrage.

8 Les bêtes se retirent dans les tanières, et se tiennent dans leurs repaires.

9 Le vent orageux vient du fond du Midi; et le froid vient des vents du Septentrion.

10 Le [Dieu] Fort par son souffle donne la glace, et les eaux qui se répandaient au large, sont mises à l'étroit.

11 Il lasse aussi la nuée à force d'arroser; et il écarte les nuées par sa lumière.

12 Et elles font plusieurs tours selon ses desseins pour faire tout ce qu'il leur a commandé, sur la face de la terre habitable.

13 Il les fait venir, soit pour s'en servir de verge, soit pour la terre, soit pour répandre ses bienfaits.

14 Fais attention à ceci, Job; arrête-toi; considère les merveilles du [Dieu] Fort.

15 Sais-tu comment Dieu les arrange, et comment il fait briller la lumière de sa nuée?

16 Connais-tu le balancement des nuées, et les merveilles de celui qui est parfait en science?

17 Pourquoi tes vêtements sont chauds, quand il donne du relâche à la terre par le vent du Midi?

18 As-tu étendu avec lui les cieux, qui sont fermes comme un miroir de fonte?

19 Montre-nous ce que nous lui dirons; car nous ne saurions rien dire par ordre à cause de nos ténèbres.

20 Lui racontera-t-on quand j'aurai parlé? S'il y a un homme qui en parle, certainement il en sera englouti.

21 Et maintenant, on ne voit point la lumière, quand elle resplendit dans les cieux; après que le vent y a passé, et qu'il les a nettoyés.

22 [Et que le temps qui reluit comme] l'or, est venu du Septentrion. Il y a en Dieu une majesté redoutable.

23 C'est le Tout-puissant; on ne le saurait comprendre ; il est grand en puissance, en jugement, et en abondance de justice; il n'opprime personne.

24 C'est pourquoi les hommes le craignent; mais il ne les voit pas tous sages de cœur.

1 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!

2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].

6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.

7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.

8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.

9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.

11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?

15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]

16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?

17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.

21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.

22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.

24