1 Mon cœur même à cause de cela est en émotion, et sort [comme] de sa place.2 Ecoutez attentivement et en tremblant le bruit qu'il fait, et le son éclatant qui sort de sa bouche.3 Il le fait aller sous tous les cieux, et son feu étincelant jusqu'aux extrémités de la terre.4 Après lui s'élève un grand bruit ; il tonne de sa voix magnifique, et il ne tarde point après que sa voix a été ouïe.5 Le [Dieu] Fort tonne prodigieusement par sa voix, [et] il fait des choses grandes, que nous ne saurions comprendre.6 Car il dit à la neige : Sois sur la terre; et [il le dit aussi] à l'ondée de la pluie, à l'ondée, dis-je, des pluies de sa force.7 Alors il fait que chacun se renferme chez soi pour reconnaître tous les gens qu'il a à son ouvrage.8 Les bêtes se retirent dans les tanières, et se tiennent dans leurs repaires.9 Le vent orageux vient du fond du Midi; et le froid vient des vents du Septentrion.10 Le [Dieu] Fort par son souffle donne la glace, et les eaux qui se répandaient au large, sont mises à l'étroit.11 Il lasse aussi la nuée à force d'arroser; et il écarte les nuées par sa lumière.12 Et elles font plusieurs tours selon ses desseins pour faire tout ce qu'il leur a commandé, sur la face de la terre habitable.13 Il les fait venir, soit pour s'en servir de verge, soit pour la terre, soit pour répandre ses bienfaits.14 Fais attention à ceci, Job; arrête-toi; considère les merveilles du [Dieu] Fort.15 Sais-tu comment Dieu les arrange, et comment il fait briller la lumière de sa nuée?16 Connais-tu le balancement des nuées, et les merveilles de celui qui est parfait en science?17 Pourquoi tes vêtements sont chauds, quand il donne du relâche à la terre par le vent du Midi?18 As-tu étendu avec lui les cieux, qui sont fermes comme un miroir de fonte?19 Montre-nous ce que nous lui dirons; car nous ne saurions rien dire par ordre à cause de nos ténèbres.20 Lui racontera-t-on quand j'aurai parlé? S'il y a un homme qui en parle, certainement il en sera englouti.21 Et maintenant, on ne voit point la lumière, quand elle resplendit dans les cieux; après que le vent y a passé, et qu'il les a nettoyés.22 [Et que le temps qui reluit comme] l'or, est venu du Septentrion. Il y a en Dieu une majesté redoutable.23 C'est le Tout-puissant; on ne le saurait comprendre ; il est grand en puissance, en jugement, et en abondance de justice; il n'opprime personne.24 C'est pourquoi les hommes le craignent; mais il ne les voit pas tous sages de cœur.

1 Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!2 Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.3 Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.4 Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.5 Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].6 Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.7 Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.8 Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.9 Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.24