1 Alors l'Eternel répondit à Job du milieu d'un tourbillon, et lui dit :

2 Qui est celui-ci qui obscurcit le conseil par des paroles sans science?

3 Ceins maintenant tes reins comme un vaillant homme, et je t'interrogerai, et tu me feras voir quelle est ta science.

4 Où étais-tu quand je fondais la terre? dis-le-moi, si tu as de l'intelligence.

5 Qui est-ce qui en a réglé les mesures? le sais-tu? ou qui est-ce qui a appliqué le niveau sur elle?

6 Sur quoi sont plantés ses pilotis, ou qui est celui qui a posé la pierre angulaire pour la soutenir.

7 Quand les étoiles du matin se réjouissaient ensemble, et que les fils de Dieu chantaient en triomphe?

8 Qui est-ce qui a renfermé la mer dans ses bords, quand elle fut tirée de la matrice, [et] qu'elle en sortit?

9 Quand je mis la nuée pour sa couverture, et l'obscurité pour ses langes?

10 Et que j'établis sur elle mon ordonnance, et lui mis des barrières et des portes?

11 Et lui dis : Tu viendras jusque là, et tu ne passeras point plus avant, et ici s'arrêtera l'élévation de tes ondes.

12 As-tu, depuis que tu es au monde, commandé au point du jour; et as-tu montré à l'aube du jour le lieu où elle doit se lever?

13 Afin qu'elle saisisse les extrémités de la terre, et que les méchants se retirent à l'écart,

14 Et qu'elle prenne une nouvelle forme, comme une argile figurée; et que [toutes choses y] paraissent comme avec de [nouveaux] habits,

15 Et que la clarté soit défendue aux méchants, et que le bras élevé soit rompu?

16 Es-tu venu jusqu'aux gouffres de la mer, et t'es-tu promené au fond des abîmes?

17 Les portes de la mort se sont-elles découvertes à toi? as-tu vu les portes de l'ombre de la mort?

18 As-tu compris toute l'étendue de la terre? si tu l'as toute connue, montre-le.

19 En quel endroit se tient la lumière, et où est le lieu des ténèbres?

20 Que tu ailles prendre l'une et l'autre en son quartier, et que tu saches le chemin de leur maison?

21 Tu le sais; car alors tu naquis, et le nombre de tes jours est grand.

22 Es-tu entré dans les trésors de la neige? As-tu vu les trésors de la grêle,

23 Laquelle je retiens pour le temps de l'affliction, et pour le jour du choc et du combat?

24 Par quel chemin se partage la lumière, [et par quelle voie] le vent d'Orient se répand-il sur la terre?

25 Qui est-ce qui a ouvert les conduits aux inondations, et le chemin à l'éclair des tonnerres,

26 Pour faire pleuvoir sur une terre où il n'y a personne, et sur le désert où il ne demeure aucun homme.

27 Pour arroser abondamment les lieux solitaires et déserts, et pour faire pousser le germe de l'herbe?

28 La pluie n'a-t-elle point de père? ou qui est-ce qui produit les gouttes de la rosée?

29 Du ventre de qui sort la glace? et qui est-ce qui engendre le frimas du ciel?

30 Les eaux se cachent étant durcies comme une pierre, et le dessus de l'abîme se prend.

31 Pourrais-tu retenir les délices de la Poussinière, ou faire lever les tempêtes [qu'excite] la constellation d'Orion?

32 Peux-tu faire lever en leur temps les signes du Zodiaque? et conduire la petite Ourse avec les étoiles?

33 Connais-tu l'ordre des cieux, et disposeras-tu de leur gouvernement sur la terre?

34 Crieras-tu à haute voix à la nuée, afin qu'une abondance d'eaux t'arrose?

35 Enverras-tu les foudres de sorte qu'elles partent, et te disent : Nous voici?

36 Qui est-ce qui a mis la sagesse dans les reins? ou qui a donné au cœur l'intelligence?

37 Qui est-ce qui a assez d'intelligence pour compter les nuées, et pour placer les outres des cieux,

38 Quand la poudre est détrempée par les eaux qui l'arrosent, et que les fentes [de la terre] viennent à se rejoindre?

1 Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda:

2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4 Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt?

6 Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8 És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;

9 Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?

10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11 És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában.

15 Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19 Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20 Hogy visszavinnéd azt az õ határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é?

23 A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24 Melyik út [visz oda], a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25 Ki hasított nyílást a záporesõnek, és a mennydörgõ villámnak útat?

26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28 Van-é atyja az esõnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29 Kinek méhébõl jött elõ a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30 [Miként] rejtõznek el a vizek mintegy kõ [alá,] és [mint] zárul be a mély vizek színe?

31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32 A hajnalcsillagot elõhozhatod-é az õ idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34 Felemelheted-é szavadat a felhõig, hogy a vizeknek bõsége beborítson téged?

35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36 Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37 Ki számlálta meg a bárányfelhõket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlõit;

38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

39

40

41