1 Mais Job répondit, et dit :

2 Certainement je sais que cela est ainsi; et comment l'homme [mortel] se justifierait-il devant le [Dieu] Fort?

3 Si [Dieu] veut plaider avec lui, de mille articles il ne saurait lui répondre sur un seul.

4 [Dieu] est sage de cœur, et puissant en force. Qui est-ce qui s'est opposé à lui, et s'en est bien trouvé?

5 Il transporte les montagnes, et quand il les renverse en sa fureur, elles n'en connaissent rien.

6 Il remue la terre de sa place, et ses piliers sont ébranlés.

7 Il parle au soleil, et le soleil ne se lève point; et c'est lui qui tient les étoiles sous son cachet.

8 C'est lui seul qui étend les cieux; qui marche sur les hauteurs de la mer;

9 Qui a fait le chariot, et l'Orion, et la Poussinière, et les signes qui sont au fond du Midi;

10 Qui fait des choses si grandes qu'on ne les peut sonder; et tant de choses merveilleuses, qu'on ne les peut compter.

11 Voici, il passera près de moi, et je ne le verrai point; et il repassera, et je ne l'apercevrai point.

12 Voilà, s'il ravit, qui le lui fera rendre? et qui est-ce qui lui dira : Que fais-tu?

13 Dieu ne retire point sa colère, et les hommes superbes qui viennent au secours, sont abattus sous lui.

14 Combien moins lui répondrais-je, moi et arrangerais-je mes paroles contre lui?

15 Moi, je ne lui répondrai point, quand même je serais juste, [mais] je demanderai grâce à mon juge.

16 Si je l'invoque, et qu'il me réponde, [encore] ne croirai-je point qu'il ait écouté ma voix.

17 Car il m'a écrasé du milieu d'un tourbillon, et il a ajouté plaie sur plaie, sans que je l'aie mérité.

18 Il ne me permet point de reprendre haleine, mais il me remplit d'amertumes.

19 S'il est question de savoir qui est le plus fort; voilà, il est fort; et [s'il est question d'aller] en justice, qui est-ce qui m'y fera comparaître?

20 Si je me justifie, ma propre bouche me condamnera; [si je me fais] parfait, il me convaincra d'être coupable.

21 Quand je serais parfait, je ne me soucierais pas de vivre, je dédaignerais la vie.

22 Tout revient à un; c'est pourquoi j'ai dit qu'il consume l'homme juste et le méchant.

23 [Au moins] si le fléau [dont il frappe] faisait mourir tout aussitôt; [mais] il se rit de l'épreuve des innocents.

24 [C'est par lui que] la terre est livrée entre les mains du méchant; c'est lui qui couvre la face des juges de la [terre]; et si ce n'est pas lui, qui est-ce donc?

25 Or mes jours ont été plus vite qu'un courrier; ils s'en sont fuis, et n'ont point vu de bien.

26 Ils ont passé [comme] des barques de poste; comme un aigle qui vole après la proie.

27 Si je dis : J'oublierai ma plainte, je renoncerai à ma colère, je me fortifierai;

28 Je suis épouvanté de tous mes tourments. Je sais que tu ne me jugeras point innocent.

29 Je serai [trouvé] méchant; pourquoi travaillerais-je en vain?

30 Si je me lave dans de l'eau de neige, et que je nettoie mes mains dans la pureté,

31 Alors tu me plongeras dans un fossé, et mes vêtements m'auront en horreur.

32 Car il n'est pas comme moi un homme, pour que je lui réponde, [et] que nous allions ensemble en jugement.

33 [Mais] il n'y a personne qui prît connaissance de la cause qui serait entre nous, [et] qui mît la main sur nous deux.

34 Qu'il ôte [donc] sa verge de dessus moi, et que la frayeur que j'ai de lui ne me trouble plus.

35 Je parlerai, et je ne le craindrai point; mais dans l'état où je suis je ne suis point à moi-même.

1 Felele pedig Jób, és monda:

2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

3 Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

4 Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

5 A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.

6 A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

7 A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

8 A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9 A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

10 A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

11 Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.

12 Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

13 Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

14 Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

15 A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.

16 Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

17 A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.

19 Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?

20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.

21 Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.

22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!

23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.

24 A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?

25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.

27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.

29 Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

32 Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.

33 Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!

34 Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:

35 Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!