1 Mais Job répondit, et dit :2 Encore aujourd'hui ma plainte est pleine d'amertume, et la main qui m'a frappé s'appesantit [sur moi] au delà de mon gémissement.3 Ô si je savais comment le trouver, j'irais jusqu'à son trône.4 J'exposerais mon droit devant lui, et je remplirais ma bouche de preuves.5 Je saurais ce qu'il me répondrait, et j'entendrais ce qu'il me dirait.6 Contesterait-il avec moi par la grandeur de [sa] force? Non; seulement il proposerait contre moi [ses raisons].7 C'est là qu'un homme droit raisonnerait avec lui, et que je me délivrerais pour jamais de mon juge.8 Voilà, si je vais en avant, il n'y est pas; si je vais en arrière, je ne l'y apercevrai point.9 S'il se fait entendre à gauche je ne puis le saisir; il se cache à droite, et je ne l'y vois point.10 [Mais] quand il aura connu le chemin que j'ai tenu, [et] qu'il m'aura éprouvé, je sortirai comme l'or [sort du creuset].11 Mon pied s'est fixé sur ses pas; j'ai gardé son chemin, et je ne m'en suis point détourné.12 Je ne me suis point aussi écarté du commandement de ses lèvres; j'ai serré les paroles de sa bouche, plus que ma provision ordinaire.13 Mais s'il [a fait] un [dessein], qui l'en détournera? et ce que son âme a désiré, il le fait.14 Il achèvera donc ce qu'il a résolu sur mon sujet; et il y a en lui beaucoup de telles choses.15 C'est pourquoi je suis troublé à cause de sa présence; et quand je le considère, je suis effrayé à cause de lui.16 Car le [Dieu] Fort m'a fait fondre le cœur, et le Tout-puissant m'a étonné;17 Cependant je n'ai pas été retranché de devant les ténèbres; et il a caché l'obscurité arrière de moi.

1 Felele pedig Jób, és monda:2 Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.3 Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.4 Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.5 Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.6 Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!7 Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!8 Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.9 Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.10 De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.11 Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.12 Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.13 Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.14 Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.15 Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.16 Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.17 Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!