1 The vision of Isaiah the son of Amoz, which he saw concerning Judah and Jerusalem, in the days of Uzziah, Jotham, Ahaz, and Hezekiah, kings of Judah.
2 Hear, heavens,
and listen, earth; for Yahweh has spoken:
"I have nourished and brought up children
and they have rebelled against me.
3 The ox knows his owner,
and the donkey his master’s crib;
but Israel doesn’t know.
My people don’t consider."
4 Ah sinful nation,
a people loaded with iniquity,
offspring of evildoers,
children who deal corruptly!
They have forsaken Yahweh.
They have despised the Holy One of Israel.
They are estranged and backward.
5 Why should you be beaten more,
that you revolt more and more?
The whole head is sick,
and the whole heart faint.
6 From the sole of the foot even to the head there is no soundness in it,
but wounds, welts, and open sores.
They haven’t been closed, bandaged, or soothed with oil.
7 Your country is desolate.
Your cities are burned with fire.
Strangers devour your land in your presence
and it is desolate,
as overthrown by strangers.
8 The daughter of Zion is left like a shelter in a vineyard,
like a hut in a field of melons,
like a besieged city.
9 Unless Yahweh of Armies had left to us a very small remnant,
we would have been as Sodom.
We would have been like Gomorrah.
10 Hear Yahweh’s word, you rulers of Sodom!
Listen to the law of our God, you people of Gomorrah!
11 "What are the multitude of your sacrifices to me?", says Yahweh.
"I have had enough of the burnt offerings of rams
and the fat of fed animals.
I don’t delight in the blood of bulls,
or of lambs,
or of male goats.
12 When you come to appear before me,
who has required this at your hand, to trample my courts?
13 Bring no more vain offerings.
Incense is an abomination to me.
New moons, Sabbaths, and convocations—
I can’t stand evil assemblies.
14 My soul hates your New Moons and your appointed feasts.
They are a burden to me.
I am weary of bearing them.
15 When you spread out your hands, I will hide my eyes from you.
Yes, when you make many prayers, I will not hear.
Your hands are full of blood.
16 Wash yourselves. Make yourself clean.
Put away the evil of your doings from before my eyes.
Cease to do evil.
17 Learn to do well.
Seek justice.
Relieve the oppressed.
Defend the fatherless.
Plead for the widow."
18 "Come now, and let’s reason together," says Yahweh:
"Though your sins are as scarlet, they shall be as white as snow.
Though they are red like crimson, they shall be as wool.
19 If you are willing and obedient,
you will eat the good of the land;
20 but if you refuse and rebel, you will be devoured with the sword;
for the Yahweh’s mouth has spoken it."
21 How the faithful city has become a prostitute!
She was full of justice.
Righteousness lodged in her,
but now there are murderers.
22 Your silver has become dross,
your wine mixed with water.
23 Your princes are rebellious and companions of thieves.
Everyone loves bribes and follows after rewards.
They don’t defend the fatherless,
neither does the cause of the widow come to them.
24 Therefore the Lord, Yahweh of Armies,
the Mighty One of Israel, says:
"Ah, I will get relief from my adversaries,
and avenge myself on my enemies.
25 I will turn my hand on you,
thoroughly purge away your dross,
and will take away all your tin.
26 I will restore your judges as at the first,
and your counselors as at the beginning.
Afterward you shall be called ‘The city of righteousness,
a faithful town.’
27 Zion shall be redeemed with justice,
and her converts with righteousness.
28 But the destruction of transgressors and sinners shall be together,
and those who forsake Yahweh shall be consumed.
29 For they shall be ashamed of the oaks which you have desired,
and you shall be confounded for the gardens that you have chosen.
30 For you shall be as an oak whose leaf fades,
and as a garden that has no water.
31 The strong will be like tinder,
and his work like a spark.
They will both burn together,
and no one will quench them."
1 Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felõl, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban.
2 Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és õk elpártolának tõlem.
3 Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az õ urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá!
4 Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, [és] elfordultak tõle.
5 Miért ostorozzalak tovább, holott a bûnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erõtelen.
6 Tetõtõl talpig nincs e [test]ben épség, [csupa] seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.
7 Országtok pusztaság, városaitokat tûz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak;
8 És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szõlõben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város.
9 Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók.
10 Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe!
11 Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égõáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm;
12 Ha eljöttök, hogy színem elõtt megjelenjetek, ki kivánja azt tõletek, hogy pitvarimat tapossátok?
13 Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat elõttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bûnt és ünneplést el nem szenvedhetek.
14 Újholdaitokat és ünnepeiteket gyûlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.
15 És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet elõletek; sõt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom: vérrel rakvák kezeitek.
16 Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elõl cselekedeteitek gonoszságát, szünjetek meg gonoszt cselekedni;
17 Tanuljatok jót tenni; törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erõszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét.
18 No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bûneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínûek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.
19 Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20 És ha vonakodtok, sõt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
21 Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22 Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23 Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24 Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erõs [Istene]: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25 És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26 És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27 Sion jogosság által váltatik meg, és megtérõi igazság által;
28 De elvesznek a bûnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták.
29 Mert szégyen éri õket a cserfákért, a melyekben gyönyörködétek, és pirulni fogtok a kertek miatt, a melyeket kedveltek;
30 És hasonlatosok lesztek az elhullott levelû terpentinfához, és a víz nélkül való kerthez:
31 És csepüvé lesz az erõs, és munkája szikrává: mindketten égni fognak, és oltójok nem lészen.