1 But now Yahweh who created you, Jacob,

and he who formed you, Israel, says:

"Don’t be afraid, for I have redeemed you.

I have called you by your name.

You are mine.

2 When you pass through the waters, I will be with you,

and through the rivers, they will not overflow you.

When you walk through the fire, you will not be burned,

and flame will not scorch you.

3 For I am Yahweh your God,

the Holy One of Israel,

your Savior.

I have given Egypt as your ransom,

Ethiopia and Seba in your place.

4 Since you have been precious and honored in my sight,

and I have loved you,

therefore I will give people in your place,

and nations instead of your life.

5 Don’t be afraid, for I am with you.

I will bring your offspring from the east,

and gather you from the west.

6 I will tell the north, ‘Give them up!’

and tell the south, ‘Don’t hold them back!

Bring my sons from far away,

and my daughters from the ends of the earth—

7 everyone who is called by my name,

and whom I have created for my glory,

whom I have formed,

yes, whom I have made.’"

8 Bring out the blind people who have eyes,

and the deaf who have ears.

9 Let all the nations be gathered together,

and let the peoples be assembled.

Who among them can declare this,

and show us former things?

Let them bring their witnesses, that they may be justified,

or let them hear, and say, "That is true."

10 "You are my witnesses," says Yahweh,

"With my servant whom I have chosen;

that you may know and believe me,

and understand that I am he.

Before me there was no God formed,

neither will there be after me.

11 I myself am Yahweh.

Besides me, there is no savior.

12 I have declared, I have saved, and I have shown,

and there was no strange god among you.

Therefore you are my witnesses",

says Yahweh, "and I am God.

13 Yes, since the day was, I am he.

There is no one who can deliver out of my hand.

I will work, and who can hinder it?"

14 Yahweh, your Redeemer, the Holy One of Israel says: "For your sake, I have sent to Babylon, and I will bring all of them down as fugitives, even the Chaldeans, in the ships of their rejoicing. 15 I am Yahweh, your Holy One, the Creator of Israel, your King."

16 Yahweh, who makes a way in the sea,

and a path in the mighty waters,

17 who brings out the chariot and horse,

the army and the mighty man

(they lie down together, they shall not rise;

they are extinct, they are quenched like a wick) says:

18 "Don’t remember the former things,

and don’t consider the things of old.

19 Behold, I will do a new thing.

It springs out now.

Don’t you know it?

I will even make a way in the wilderness,

and rivers in the desert.

20 The animals of the field, the jackals and the ostriches, shall honor me,

because I give water in the wilderness and rivers in the desert,

to give drink to my people, my chosen,

21 the people which I formed for myself,

that they might declare my praise.

22 Yet you have not called on me, Jacob;

but you have been weary of me, Israel.

23 You have not brought me any of your sheep for burnt offerings,

neither have you honored me with your sacrifices.

I have not burdened you with offerings,

nor wearied you with frankincense.

24 You have bought me no sweet cane with money,

nor have you filled me with the fat of your sacrifices,

but you have burdened me with your sins.

You have wearied me with your iniquities.

25 I, even I, am he who blots out your transgressions for my own sake;

and I will not remember your sins.

26 Put me in remembrance.

Let us plead together.

Declare your case,

that you may be justified.

27 Your first father sinned,

and your teachers have transgressed against me.

28 Therefore I will profane the princes of the sanctuary;

and I will make Jacob a curse,

and Israel an insult."

1 És most, oh Jákób, így szól az Úr, a te Teremtõd, és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!

2 Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tûzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.

3 Mert én vagyok az Úr, a te Istened, Izráelnek Szentje, a te megtartód, adtam váltságodba Égyiptomot, Kúst és Sebát helyetted.

4 Mivel kedves vagy az én szemeimben, becses vagy és én szeretlek: embereket adok helyetted, és népeket a te életedért:

5 Ne félj, mert én veled vagyok, napkeletrõl meghozom magodat, és napnyugotról egybegyûjtelek.

6 Mondom északnak: add meg; és délnek: ne tartsd vissza, hozd meg az én fiaimat messzünnen, és leányimat a földnek végérõl,

7 Mindent, a ki csak az én nevemrõl neveztetik, a kit dicsõségemre teremtettem, a kit alkottam és készítettem!

8 Hozd ki a vak népet, a melynek szemei vannak, és a süketeket, a kiknek füleik vannak!

9 Minden népek gyûljenek egybe, és seregeljenek össze a népségek: ki hirdethet közülök ilyet? Vagy a régieket tudassák velünk, állítsák elõ tanuikat, hogy igazuk legyen, hogy ezek hallván, ezt mondják: Igaz.

10 Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám, a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, elõttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!

11 Én, én vagyok az Úr, és rajtam kivül nincsen szabadító!

12 Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen [isten] köztetek, és ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.

13 Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, a ki az én kezembõl kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg?

14 Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izráel Szentje. Ti értetek küldöttem el Bábelbe, és leszállítom mindnyájokat, mint menekülõket a Káldeusokkal együtt vídámságuk hajóiba.

15 Én az Úr vagyok, szent [Istene]tek, Izráelnek teremtõje, királyotok.

16 Így szól az Úr, a ki a tengeren utat csinál, és a hatalmas vizeken ösvényt,

17 A ki kihozott szekeret és lovat, sereget és vitézt; együtt hevernek ottan, nem kelnek föl, kialudtak, mint gyertyabél elhamvadának!

18 Ne emlékezzetek a régiekrõl, és az elõbbiekrõl ne gondolkodjatok!

19 Ímé, újat cselekszem; most készül, avagy nem tudjátok még? Igen, a pusztában utat szerzek, és a kietlenben folyóvizeket.

20 Dicsõítni fog engem a mezõ vada, a sakálok és struczok, hogy vizet szereztem a pusztában; a kietlenben folyóvizeket, hogy választott népemnek inni adjak.

21 A nép, a melyet magamnak alkoték, hirdesse dicséretemet!

22 És még sem engem hívtál segítségül Jákób, hanem megfáradtál én bennem Izráel!

23 Nem adtad nékem égõáldozatul bárányaidat, és áldozataiddal nem dicsõítettél engem; nem terheltelek ételáldozattal, és tömjénnel nem fárasztottalak.

24 Nem vettél pénzen nékem jóillatú nádat, és áldozataid kövérével jól nem tartottál, csak bûneiddel terhelél, vétkeiddel fárasztál engemet.

25 Én, én vagyok, a ki eltörlöm álnokságaidat enmagamért, és bûneidrõl nem emlékezem meg!

26 Juttasd eszembe, no pereljünk együtt, beszéld el, hogy igaznak találtassál!

27 Az elsõ atyád vétkezett, és tanítóid elpártoltak tõlem!

28 Ezért én is megfertõztettem a szent fejedelmeket, és veszedelemre adám Jákóbot, és gyalázatra Izráelt!