1 "Come down and sit in the dust, virgin daughter of Babylon.

Sit on the ground without a throne, daughter of the Chaldeans.

For you will no longer be called tender and delicate.

2 Take the millstones and grind flour.

Remove your veil, lift up your skirt, uncover your legs,

and wade through the rivers.

3 Your nakedness will be uncovered.

Yes, your shame will be seen.

I will take vengeance,

and will spare no one."

4 Our Redeemer, Yahweh of Armies is his name,

is the Holy One of Israel.

5 "Sit in silence, and go into darkness,

daughter of the Chaldeans.

For you shall no longer be called

the mistress of kingdoms.

6 I was angry with my people.

I profaned my inheritance

and gave them into your hand.

You showed them no mercy.

You laid a very heavy yoke on the aged.

7 You said, ‘I will be a princess forever,’

so that you didn’t lay these things to your heart,

nor did you remember the results.

8 "Now therefore hear this, you who are given to pleasures,

who sit securely,

who say in your heart,

‘I am, and there is no one else besides me.

I won’t sit as a widow,

neither will I know the loss of children.’

9 But these two things will come to you in a moment in one day:

the loss of children and widowhood.

They will come on you in their full measure,

in the multitude of your sorceries,

and the great abundance of your enchantments.

10 For you have trusted in your wickedness.

You have said, ‘No one sees me.’

Your wisdom and your knowledge has perverted you.

You have said in your heart, ‘I am, and there is no one else besides me.’

11 Therefore disaster will come on you.

You won’t know when it dawns.

Mischief will fall on you.

You won’t be able to put it away.

Desolation will come on you suddenly,

which you don’t understand.

12 "Stand now with your enchantments

and with the multitude of your sorceries,

in which you have labored from your youth,

as if you might profit,

as if you might prevail.

13 You are wearied in the multitude of your counsels.

Now let the astrologers, the stargazers, and the monthly prognosticators stand up and save you from the things that will happen to you.

14 Behold, they are like stubble.

The fire will burn them.

They won’t deliver themselves from the power of the flame.

It won’t be a coal to warm at

or a fire to sit by.

15 The things that you labored in will be like this:

those who have trafficked with you from your youth will each wander in his own way.

There will be no one to save you.

1 Szállj le és ülj a porba, Babilon szûz leánya, ülj a földre királyi szék nélkül, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged gyöngének és elkényeztetettnek!

2 Vedd a malmot és õrölj lisztet, född fel fátyolodat, emeld föl a hosszú ruhát, född fel czombodat és menj át a folyókon.

3 Födöztessék föl meztelenséged és láttassék meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!

4 [Így szól] a mi Megváltónk, seregeknek Ura az Õ neve, Izráel Szentje!

5 Ülj némán és menj a sötétre, te a Káldeusok leánya, mert nem hívnak többé téged országok úrnõjének!

6 Fölgerjedtem volt népem ellen; megfertõztettem örökségemet és kezedbe adtam azt: te nem cselekedtél velök irgalmasságot, az öregre nehéz igát vetettél!

7 És ezt mondád: Örökre úrnõ leszek! úgy hogy ezekre nem is gondolál, és nem emlékeztél meg annak végérõl.

8 És most halld meg ezt, bujálkodó, a ki bátorságban ülsz, a ki ezt mondja szívében: Én vagyok és nincs senki több, nem ülök özvegységben, és a gyermektelenséget nem ismerem!

9 És mind e kettõ eljõ reád nagy hamar egy napon: gyermektelenség és özvegység, teljességökben jõnek el reád, noha gazdag vagy a varázslásban, és sok nagyon igézõ szózatod.

10 Gonoszságodban bíztál, és ezt mondád: Nem lát senki engem! Bölcseséged és tudományod csalt meg téged, és ezt mondád szívedben: Én vagyok és nincs senki több.

11 Azért jõ te reád a gonosz, a melynek keletkezését nem tudod, és romlás sújt le rád, a melyet meg nem engesztelhetsz, és hirtelen jõ pusztulás reád, nem is tudod!

12 No állj elõ hát igézõ szózatiddal és varázslásodnak sokaságával, a melyekkel ifjúságodtól fogva veszõdtél, talán segíthetsz valamit, talán visszariaszthatod [a veszedelmet.]

13 Tanácsaid sokaságában megfáradtál; no álljanak elõ és tartsanak meg az égnek vizsgálói, a kik a csillagokat nézik, a kik megjelentik az újholdak napján, hogy mi jövend reád.

14 Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tûz emészté meg õket, nem mentik meg életöket a lángból, még szén sem marad belõlök melegülésre, sem körülülhetõ parázs!

15 Így járnak azok, a kikkel veszõdtél; és a kik kereskedõ társaid voltak ifjúságodtól fogva, futnak, kiki a maga útján; senki nem segít néked!