1 Yahweh says, "Where is the bill of your mother’s divorce, with which I have put her away?

Or to which of my creditors have I sold you?

Behold, you were sold for your iniquities,

and your mother was put away for your transgressions.

2 Why, when I came, was there no one?

When I called, why was there no one to answer?

Is my hand shortened at all, that it can’t redeem?

Or have I no power to deliver?

Behold, at my rebuke I dry up the sea.

I make the rivers a wilderness.

Their fish stink because there is no water, and die of thirst.

3 I clothe the heavens with blackness.

I make sackcloth their covering."

4 The Lord Yahweh has given me the tongue of those who are taught,

that I may know how to sustain with words him who is weary.

He awakens morning by morning,

he awakens my ear to hear as those who are taught.

5 The Lord Yahweh has opened my ear.

I was not rebellious.

I have not turned back.

6 I gave my back to those who beat me,

and my cheeks to those who plucked off the hair.

I didn’t hide my face from shame and spitting.

7 For the Lord Yahweh will help me.

Therefore I have not been confounded.

Therefore I have set my face like a flint,

and I know that I won’t be disappointed.

8 He who justifies me is near.

Who will bring charges against me?

Let us stand up together.

Who is my adversary?

Let him come near to me.

9 Behold, the Lord Yahweh will help me!

Who is he who will condemn me?

Behold, they will all grow old like a garment.

The moths will eat them up.

10 Who among you fears Yahweh

and obeys the voice of his servant?

He who walks in darkness

and has no light,

let him trust in Yahweh’s name,

and rely on his God.

11 Behold, all you who kindle a fire,

who adorn yourselves with torches around yourselves,

walk in the flame of your fire,

and among the torches that you have kindled.

You will have this from my hand:

you will lie down in sorrow.

1 Így szól az Úr: Hol van anyátok elválólevele, a melylyel õt elbocsátám? vagy hol van egy kölcsönadóim közül, a kinek titeket eladtalak? Ímé, a ti vétkeitekért adattatok el, és bûneitekért bocsáttatott el anyátok!

2 Miért jöttem, holott nem volt [ott] senki? hívtam és nem felelt senki sem! vagy olyan rövid már a kezem, hogy meg nem válthat? vagy nincs bennem megszabadításra való erõ? Ímé, én dorgálásommal kiszáraztom a tengert, a folyókat pusztává teszem, megbûzhödnek halaik, hogy nincsen víz, és szomjúságtól meghalnak.

3 Felöltöztetem az egeket sötétségbe, és gyászruhával födöm be azokat.

4 Az Úr Isten bölcs nyelvet adott én nékem, hogy tudjam erõsítni a megfáradtat beszéddel, fölserkenti minden reggel, fölserkenti fülemet, hogy hallgassak, miként a tanítványok.

5 Az Úr Isten megnyitotta fülemet, és én nem voltam engedetlen, hátra nem fordultam.

6 Hátamat odaadám a verõknek, és orczámat a szaggatóknak, képemet nem födöztem be a gyalázás és köpdösés elõtt.

7 És az Úr Isten megsegít engemet, azért nem szégyenülök meg, ezért olyanná tettem képemet, mint a kova, és tudtam, hogy szégyent nem vallok.

8 Közel van, a ki engem megigazít, ki perel én velem? Álljunk együtt elõ! Kicsoda peresem? közelegjen hozzám!

9 Ímé, az Úr Isten megsegít engem, kicsoda kárhoztatna engem? Ímé, mindnyájan, mint a ruha megavulnak, moly emészti meg õket!

10 Ki féli közületek az Urat? és ki hallgat az õ szolgája szavára? õ, a ki sötétségben jár és nincs fényesség néki, bízzék az Úr nevében, és támaszkodjék Istenhez!

11 Ímé, ti mind, a kik tüzet gyujtotok, felövezvén magatokat tüzes nyilakkal, vettessetek tüzeteknek lángjába és a tüzes nyilakba, a melyeket meggyújtottatok! Kezembõl jõ ez rátok; fájdalomban fogtok feküdni!