1 "Listen to me, you who follow after righteousness,
you who seek Yahweh.
Look to the rock you were cut from,
and to the quarry you were dug from.
2 Look to Abraham your father,
and to Sarah who bore you;
for when he was but one I called him,
I blessed him,
and made him many.
3 For Yahweh has comforted Zion.
He has comforted all her waste places,
and has made her wilderness like Eden,
and her desert like the garden of Yahweh.
Joy and gladness will be found in them,
thanksgiving, and the voice of melody.
4 "Listen to me, my people;
and hear me, my nation,
for a law will go out from me,
and I will establish my justice for a light to the peoples.
5 My righteousness is near.
My salvation has gone out,
and my arms will judge the peoples.
The islands will wait for me,
and they will trust my arm.
6 Lift up your eyes to the heavens,
and look at the earth beneath;
for the heavens will vanish away like smoke,
and the earth will wear out like a garment.
Its inhabitants will die in the same way,
but my salvation will be forever,
and my righteousness will not be abolished.
7 "Listen to me, you who know righteousness,
the people in whose heart is my law.
Don’t fear the reproach of men,
and don’t be dismayed at their insults.
8 For the moth will eat them up like a garment,
and the worm will eat them like wool;
but my righteousness will be forever,
and my salvation to all generations."
9 Awake, awake, put on strength, arm of Yahweh!
Awake, as in the days of old,
the generations of ancient times.
Isn’t it you who cut Rahab in pieces,
who pierced the monster?
10 Isn’t it you who dried up the sea,
the waters of the great deep;
who made the depths of the sea a way for the redeemed to pass over?
11 Those ransomed by Yahweh will return,
and come with singing to Zion.
Everlasting joy shall be on their heads.
They will obtain gladness and joy.
Sorrow and sighing shall flee away.
12 "I, even I, am he who comforts you.
Who are you, that you are afraid of man who shall die,
and of the son of man who will be made as grass?
13 Have you forgotten Yahweh your Maker,
who stretched out the heavens,
and laid the foundations of the earth?
Do you live in fear continually all day because of the fury of the oppressor,
when he prepares to destroy?
Where is the fury of the oppressor?
14 The captive exile will speedily be freed.
He will not die and go down into the pit.
His bread won’t fail.
15 For I am Yahweh your God, who stirs up the sea
so that its waves roar.
Yahweh of Armies is his name.
16 I have put my words in your mouth
and have covered you in the shadow of my hand,
that I may plant the heavens,
and lay the foundations of the earth,
and tell Zion, ‘You are my people.’"
17 Awake, awake!
Stand up, Jerusalem,
you who have drunk from Yahweh’s hand the cup of his wrath.
You have drunken the bowl of the cup of staggering,
and drained it.
18 There is no one to guide her among all the sons to whom she has given birth;
and there is no one who takes her by the hand among all the sons whom she has brought up.
19 These two things have happened to you—
who will grieve with you?—
desolation and destruction,
and famine and the sword.
How can I comfort you?
20 Your sons have fainted.
They lie at the head of all the streets,
like an antelope in a net.
They are full of Yahweh’s wrath,
the rebuke of your God.
21 Therefore now hear this, you afflicted,
and drunken, but not with wine:
22 Your Lord Yahweh,
your God who pleads the cause of his people, says,
"Behold, I have taken out of your hand the cup of staggering,
even the bowl of the cup of my wrath.
You will not drink it any more.
23 I will put it into the hand of those who afflict you,
who have said to your soul, ‘Bow down, that we may walk over you;’
and you have laid your back as the ground,
like a street to those who walk over."
1 Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kõszálra, a melybõl kivágattattatok, és a kútfõ nyílására, a melybõl kiásattatok!
2 Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szûlt, hogy egymagát hívtam el õt, és megáldám és megszaporítám õt.
3 Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!
4 Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tõlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
5 Közel igazságom, kijõ szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.
6 Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.
7 Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!
8 Mert mint a ruhát, moly emészti meg õket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg õket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségrõl nemzetségre!
9 Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erõt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi idõben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?
10 Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!
11 Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jõnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!
12 Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertõl? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fû?!
13 Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtõdrõl, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?
14 Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:
15 Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?
16 És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!
17 Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezébõl haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!
18 Nem vala vezetõje minden fiai közül, a kiket szûlt, nem fogta senki õt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.
19 E kettõ esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?
20 Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétõl.
21 Ezért halld meg ezt, szenvedõ, ki részeg vagy, de nem bortól!
22 Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedbõl a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!
23 És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minõ az utcza a járóknak!