1 "Comfort, comfort my people," says your God. 2 "Speak comfortably to Jerusalem, and call out to her that her warfare is accomplished, that her iniquity is pardoned, that she has received of Yahweh’s hand double for all her sins."

3 The voice of one who calls out,

"Prepare the way of Yahweh in the wilderness!

Make a level highway in the desert for our God.

4 Every valley shall be exalted,

and every mountain and hill shall be made low.

The uneven shall be made level,

and the rough places a plain.

5 Yahweh’s glory shall be revealed,

and all flesh shall see it together;

for the mouth of Yahweh has spoken it."

6 The voice of one saying, "Cry out!"

One said, "What shall I cry?"

"All flesh is like grass,

and all its glory is like the flower of the field.

7 The grass withers,

the flower fades,

because Yahweh’s breath blows on it.

Surely the people are like grass.

8 The grass withers,

the flower fades;

but the word of our God stands forever."

9 You who tell good news to Zion, go up on a high mountain.

You who tell good news to Jerusalem, lift up your voice with strength!

Lift it up! Don’t be afraid!

Say to the cities of Judah, "Behold, your God!"

10 Behold, the Lord Yahweh will come as a mighty one,

and his arm will rule for him.

Behold, his reward is with him,

and his recompense before him.

11 He will feed his flock like a shepherd.

He will gather the lambs in his arm,

and carry them in his bosom.

He will gently lead those who have their young.

12 Who has measured the waters in the hollow of his hand,

and marked off the sky with his span,

and calculated the dust of the earth in a measuring basket,

and weighed the mountains in scales,

and the hills in a balance?

13 Who has directed Yahweh’s Spirit,

or has taught him as his counselor?

14 Who did he take counsel with,

and who instructed him,

and taught him in the path of justice,

and taught him knowledge,

and showed him the way of understanding?

15 Behold, the nations are like a drop in a bucket,

and are regarded as a speck of dust on a balance.

Behold, he lifts up the islands like a very little thing.

16 Lebanon is not sufficient to burn,

nor its animals sufficient for a burnt offering.

17 All the nations are like nothing before him.

They are regarded by him as less than nothing, and vanity.

18 To whom then will you liken God?

Or what likeness will you compare to him?

19 A workman has cast an image,

and the goldsmith overlays it with gold,

and casts silver chains for it.

20 He who is too impoverished for such an offering chooses a tree that will not rot.

He seeks a skillful workman to set up a carved image for him that will not be moved.

21 Haven’t you known?

Haven’t you heard?

Haven’t you been told from the beginning?

Haven’t you understood from the foundations of the earth?

22 It is he who sits above the circle of the earth,

and its inhabitants are like grasshoppers;

who stretches out the heavens like a curtain,

and spreads them out like a tent to dwell in,

23 who brings princes to nothing,

who makes the judges of the earth meaningless.

24 They are planted scarcely.

They are sown scarcely.

Their stock has scarcely taken root in the ground.

He merely blows on them, and they wither,

and the whirlwind takes them away as stubble.

25 "To whom then will you liken me?

Who is my equal?" says the Holy One.

26 Lift up your eyes on high,

and see who has created these,

who brings out their army by number.

He calls them all by name.

by the greatness of his might,

and because he is strong in power,

not one is lacking.

27 Why do you say, Jacob,

and speak, Israel,

"My way is hidden from Yahweh,

and the justice due me is disregarded by my God?"

28 Haven’t you known?

Haven’t you heard?

The everlasting God, Yahweh,

the Creator of the ends of the earth, doesn’t faint.

He isn’t weary.

His understanding is unsearchable.

29 He gives power to the weak.

He increases the strength of him who has no might.

30 Even the youths faint and get weary,

and the young men utterly fall;

31 but those who wait for Yahweh will renew their strength.

They will mount up with wings like eagles.

They will run, and not be weary.

They will walk, and not faint.

1 Vígasztaljátok, vígasztaljátok népemet, így szól Istenetek!

2 Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bûne megbocsáttatott; hiszen kétszeresen sujtotta õt az Úr keze minden bûneiért.

3 Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

4 Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bérczek rónává.

5 És megjelenik az Úr dicsõsége, és minden test látni fogja azt; mert az Úr szája szólt.

6 Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága!

7 Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép.

8 Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

9 Magas hegyre menj fel, örömmondó Sion! emeld föl szódat magasan, örömmondó Jeruzsálem! emeld föl, ne félj! mondjad Júda városinak: Ímhol Istenetek!

10 Ímé, az Úr Isten jõ hatalommal, és karja uralkodik! Ímé, jutalma vele jõ, és megfizetése Õ elõtte.

11 Mint pásztor, nyáját úgy legelteti, karjára gyûjti a bárányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden vezeti.

12 Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyõbe?

13 Kicsoda igazgatta az Úr lelkét, és ki oktatta Õt, mint tanácsosa?

14 Kivel tanácskozott, hogy felvilágosítsa Õt, és tanítsa Õt igazság ösvényére, és tanítsa ismeretre, és oktassa Õt az értelem útára?

15 Ím a népek, mint egy csöpp a vederben, és mint egy porszem a mérlegserpenyõben, olyanoknak tekintetnek; ímé a szigeteket mint kis port emeli föl!

16 És a Libánon nem elég a tûzre, és vada sem elég az áldozatra.

17 Minden népek semmik Õ elõtte, a semmiségnél és ürességnél alábbvalóknak tartja.

18 És kihez hasonlítjátok az Istent, és minõ képet készítetek Õ róla?

19 A bálványt a mester megönti, és az ötvös megaranyozza azt, és olvaszt ezüst lánczot [reá];

20 A ki szegény [ily] áldozatra, oly fát választ, a mely meg nem rothad; okos mestert keres, hogy oly bálványt állítson, a mely nem ingadoz.

21 Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek eleitõl fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentomait?

22 Ki ül a föld kereksége fölött, a melynek lakói mint sáskák [elõtte,] ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti, mint a sátort, lakásra;

23 Ki a fejedelmeket semmivé teszi, és a föld biráit hiábavalókká változtatja;

24 Még alig plántáltattak, még alig vettetének el, alig vert gyökeret a földben törzsük, és Õ csak rájok fuvall, és kiszáradnak és õket, mint polyvát, forgószél ragadja el:

25 Kihez hasonlíttok hát engem, hogy hasonló volnék? szól a Szent.

26 Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Õ, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erõssége miatt egyetlen híjok sincsen.

27 Miért mondod Jákób és szólsz ekként Izráel: Elrejtetett az én útam az Úrtól, és ügyemmel nem gondol Istenem?!

28 Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

29 Erõt ad a megfáradottnak, és az erõtlen erejét megsokasítja.

30 Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

31 De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyûk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!