1 "Keep silent before me, islands,

and let the peoples renew their strength.

Let them come near,

then let them speak.

Let’s meet together for judgment.

2 Who has raised up one from the east?

Who called him to his feet in righteousness?

He hands over nations to him

and makes him rule over kings.

He gives them like the dust to his sword,

like the driven stubble to his bow.

3 He pursues them

and passes by safely,

even by a way that he had not gone with his feet.

4 Who has worked and done it,

calling the generations from the beginning?

I, Yahweh, the first, and with the last, I am he."

5 The islands have seen, and fear.

The ends of the earth tremble.

They approach, and come.

6 Everyone helps his neighbor.

They say to their brothers, "Be strong!"

7 So the carpenter encourages the goldsmith.

He who smooths with the hammer encourages him who strikes the anvil,

saying of the soldering, "It is good;"

and he fastens it with nails, that it might not totter.

8 "But you, Israel, my servant,

Jacob whom I have chosen,

the offspring of Abraham my friend,

9 you whom I have taken hold of from the ends of the earth,

and called from its corners,

and said to you, ‘You are my servant. I have chosen you and have not cast you away.’

10 Don’t you be afraid, for I am with you.

Don’t be dismayed, for I am your God.

I will strengthen you.

Yes, I will help you.

Yes, I will uphold you with the right hand of my righteousness.

11 Behold, all those who are incensed against you will be disappointed and confounded.

Those who strive with you will be like nothing, and shall perish.

12 You will seek them, and won’t find them,

even those who contend with you.

Those who war against you will be as nothing,

as a non-existent thing.

13 For I, Yahweh your God, will hold your right hand,

saying to you, ‘Don’t be afraid.

I will help you.’

14 Don’t be afraid, you worm Jacob,

and you men of Israel.

I will help you," says Yahweh.

"Your Redeemer is the Holy One of Israel.

15 Behold, I have made you into a new sharp threshing instrument with teeth.

You will thresh the mountains,

and beat them small,

and will make the hills like chaff.

16 You will winnow them,

and the wind will carry them away,

and the whirlwind will scatter them.

You will rejoice in Yahweh.

You will glory in the Holy One of Israel.

17 The poor and needy seek water, and there is none.

Their tongue fails for thirst.

I, Yahweh, will answer them.

I, the God of Israel, will not forsake them.

18 I will open rivers on the bare heights,

and springs in the middle of the valleys.

I will make the wilderness a pool of water,

and the dry land springs of water.

19 I will put cedar, acacia, myrtle, and oil trees in the wilderness.

I will set cypress trees, pine, and box trees together in the desert;

20 that they may see, know, consider, and understand together,

that Yahweh’s hand has done this,

and the Holy One of Israel has created it.

21 Produce your cause," says Yahweh.

"Bring out your strong reasons!" says the King of Jacob.

22 "Let them announce and declare to us what will happen!

Declare the former things, what they are,

that we may consider them, and know the latter end of them;

or show us things to come.

23 Declare the things that are to come hereafter,

that we may know that you are gods.

Yes, do good, or do evil,

that we may be dismayed,

and see it together.

24 Behold, you are nothing,

and your work is nothing.

He who chooses you is an abomination.

25 "I have raised up one from the north, and he has come,

from the rising of the sun, one who calls on my name,

and he shall come on rulers as on mortar,

and as the potter treads clay.

26 Who has declared it from the beginning, that we may know?

and before, that we may say, ‘He is right?’

Surely, there is no one who declares.

Surely, there is no one who shows.

Surely, there is no one who hears your words.

27 I am the first to say to Zion, ‘Behold, look at them;’

and I will give one who brings good news to Jerusalem.

28 When I look, there is no man,

even among them there is no counselor who, when I ask, can answer a word.

29 Behold, all of their deeds are vanity and nothing.

Their molten images are wind and confusion.

1 Hallgassatok reám, ti szigetek, és a népek vegyenek új erõt, közelgjenek, majd szóljanak, együtt hadd szálljunk perbe!

2 Ki támasztá fel [azt] keletrõl, a kit igazságban hív az õ lábához? A népeket kezébe adja és királyok felett uralkodóvá teszi, kardjával mint port szórja szét, mint repülõ polyvát kézíve által!

3 Kergeti õket, békességgel vonul az úton, a melyen lábaival nem járt.

4 Ki tette és vitte végbe ezt? A ki elhívja eleitõl fogva a nemzetségeket: én, az Úr, az elsõ és utolsókkal is az vagyok én!

5 Látták a szigetek és megrémülének, a földnek végei reszkettek, közelegtek és egybegyûltek.

6 Kiki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erõs!

7 És bátorítja a mester az ötvöst, és a kalapácscsal simító azt, a ki az ülõt veri; így szól a forrasztásról: jó az, és megerõsíti szegekkel, hogy meg ne mozduljon.

8 De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;

9 Te, a kit én a föld utolsó részérõl hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:

10 Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerõsítelek, sõt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

11 Ímé, megszégyenülnek és meggyaláztatnak, a kik fölgerjednek ellened, semmivé lesznek és elvesznek, a kik veled perlekednek.

12 Keresed õket és meg nem találod a veled versengõket; megsemmisülnek teljesen, a kik téged háborgatnak.

13 Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!

14 Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel, én megsegítlek, szól az Úr, a te megváltód, Izráelnek Szentje!

15 Ímé, én teszlek éles, új cséplõhengerré, a melynek két éle van; hegyeket csépelj és zúzz össze, és a halmokat pozdorjává tegyed.

16 Te szórd, és a szél vigye el õket, és elszéleszsze õket a forgószél, és te örülsz az Úrban, és dicsekedel Izráelnek Szentjében.

17 A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvök a szomjúságban elepedt: én, az Úr meghallgatom õket, én, Izráel Istene, nem hagyom el õket.

18 Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásivá.

19 A pusztában czédrust, akáczot nevelek és mirtust és olajfát, plántálok a kietlenben cziprust, platánt, sudarczédrussal együtt,

20 Hogy lássák, megtudják, eszökbe vegyék és megértsék mindnyájan, hogy az Úrnak keze mívelte ezt, és Izráel Szentje teremtette ezt!

21 Hozzátok ide ügyeteket, szól az Úr, adjátok elõ erõsségeiteket, így szól Jákób királya.

22 Adják elõ és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik elõször lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendõket tudassátok velünk!

23 Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkõzzünk és majd lássuk együtt!

24 Ímé, ti semmibõl valók vagytok, és dolgotok is semmibõl való; útálat az, a ki titeket szeret.

25 Feltámasztám északról, és eljött napkelet felõl; hirdeti nevemet, és tapodja a fejedelmeket, mint az agyagot, és mint a fazekas a sarat tapossa.

26 Ki jelenté meg ezt eleitõl fogva, hogy megtudnók? vagy régen, hogy ezt mondanók: Igaz? De nem jelenté meg, de nem tudatá senki, nem hallá szavatokat senki sem!

27 Sionnak elõször [én hirdetém,] ímé itt vannak [a tanúk,] és örömmondót adtam Jeruzsálemnek.

28 És néztem és nem volt senki, ezek közül nem volt tanácsadó, hogy megkérdezzem õket és feleljenek nékem.

29 Ímé, mindnyájan semmik õk, semmiség cselekedetök, szél és hiábavalóság képeik.