1 Who has believed our message?

To whom has Yahweh’s arm been revealed?

2 For he grew up before him as a tender plant,

and as a root out of dry ground.

He has no good looks or majesty.

When we see him, there is no beauty that we should desire him.

3 He was despised

and rejected by men,

a man of suffering

and acquainted with disease.

He was despised as one from whom men hide their face;

and we didn’t respect him.

4 Surely he has borne our sickness

and carried our suffering;

yet we considered him plagued,

struck by God, and afflicted.

5 But he was pierced for our transgressions.

He was crushed for our iniquities.

The punishment that brought our peace was on him;

and by his wounds we are healed.

6 All we like sheep have gone astray.

Everyone has turned to his own way;

and Yahweh has laid on him the iniquity of us all.

7 He was oppressed,

yet when he was afflicted he didn’t open his mouth.

As a lamb that is led to the slaughter,

and as a sheep that before its shearers is silent,

so he didn’t open his mouth.

8 He was taken away by oppression and judgment.

As for his generation,

who considered that he was cut off out of the land of the living

and stricken for the disobedience of my people?

9 They made his grave with the wicked,

and with a rich man in his death,

although he had done no violence,

nor was any deceit in his mouth.

10 Yet it pleased Yahweh to bruise him.

He has caused him to suffer.

When you make his soul an offering for sin,

he will see his offspring.

He will prolong his days

and Yahweh’s pleasure will prosper in his hand.

11 After the suffering of his soul,

he will see the light and be satisfied.

My righteous servant will justify many by the knowledge of himself;

and he will bear their iniquities.

12 Therefore I will give him a portion with the great.

He will divide the plunder with the strong,

because he poured out his soul to death

and was counted with the transgressors;

yet he bore the sins of many

and made intercession for the transgressors.

1 Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg?

2 Felnõtt, mint egy vesszõszál Õ elõtte, és mint gyökér a száraz földbõl, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos!

3 Útált és az emberektõl elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerõje! mint a ki elõl orczánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.

4 Pedig betegséginket õ viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentõl!

5 És õ megsebesíttetett bûneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az õ sebeivel gyógyulánk meg.

6 Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az õ útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét õ reá veté.

7 Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az õt nyírõk elõtt; és száját nem nyitotta meg!

8 A fogságból és ítéletbõl ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élõk földébõl, hogy népem bûnéért lõn rajta vereség?!

9 És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé [jutott] kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában.

10 És az Úr akarta õt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az õ keze által jó szerencsés lesz.

11 Mert lelke szenvedése folytán látni fog, [és] megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket õ viseli.

12 Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bûnösök közé számláltatott; pedig õ sokak bûnét hordozá, és a bûnösökért imádkozott!